Lemezjátszó project

2014-01-04

 

Néhány napja összeszedtem a lelkierőmet, hogy leírjam mit küzdöttem, hogy újra meghallgathassam a régi bakelit lemezeimet. Ténylegesen tavaly április/május magasságában készültem el a művel. Nem gondoltam volna, hogy ennek a lapnak az internetre vetése is így meg fog dolgoztatni. Nem találtam a rajzaimat, a régi fényképeim csapnivalóak voltak... Nem is tudom, mit írjak? A melléklet kapcsolásokat nem én kreáltam. A NAD riaa korrektor egy réges-régi Hi-Fi Magazin hasábjain jelent meg.

A Hiraga féle MC előerősítőt egy kedes barátom ajánlotta, rajza az interneten kering.

Azért nem merem ajánlásnak sem nevezni a cikkemet, mert a kis házi számvetésem elképesztő dolgokat mutat. Huszonéves koromban 5kHUF környékén vettem a Keravillban egy akkor csúcsnak számító Rút Kiskacsának becézett lemezjátszót, amit a NAD licence alapján a Tesla gyártott. Ez akkor kb. egy havi fizetésem volt. Az eredeti tényleg rút lapkart később kicseréltem csőkarra. A Tesla pick-up is repült, és azt hiszem némi baráti kölcsön segítségével megszereztem egy Ortofon MC10-t. Persze illesztő tafóra már végképp nem futotta, na de erről szólt a korábbi MC előerősítő lapom . Saját web lapjaim tanúskodnak róla, 2008-ban fogtam hozzá, hogy elkészítsem Hirga mester MC előerősítőjét, és a tranzisztor párbaválogatásról is egy külön lapot írtam. Az Ortofon MC10-emet már megviselték az elmúlt évek, meg a műhelyasztalom, ezért újabb elfogadható árú pick-up után néztem. Már több mint három éve is emúlt, hogy vettem egy Denon DL103-t. Úgy emlékszem, olyan 25kHUF volt. Amikor legutóbb megnéztem, már 50kHUF felett volt. A napokban nem akartam hinni a szememnek, 80kHUF felet mérték. Érdekes a magyar árképzés, a netet, konkrétan az Amazonon 170USD alatt láttam.

Tehát gyorsan fussuk át az elvi alapokat. Az erősítők vonal szintű (0dB, 775mV) jelet várnak a bemenetükre. A lemezjátszók fejéről persze sokkal kisebb jel jön le. A kristály fejtől tekintsünk el, az átlagos dinamikus fej 2-5mV-os jelet szolgáltat. Van még egy csavar a dologban, a lemezekre úgy készítik a felvételt, hogy a magas hangokat kvázi felhangosítják. A részletektől eltekintve, ez azért jó, mert a zajok elsősorban a magas tartományban jelentkeznek, és ezt a lejátszás során lahalkítva, a zajok jelentős részétől megszabadulunk. Ezért alkalmazunk egy úgynevezett riaa korrektort, ami gondoskodik a szabvány szerinti lejátszási korrekcióról, vagyis a magas hangok lehalkításáról, valamint a pick-up jelét felerősíti a végfok számára. Aztán telt múlt az idő, és kitalálták az MC (move coil, a tű a tekercset mozgatja a mágnese térben) pick-up-ot, ami sokkal szebben szól. Olyan különbség, mint a tükörreflexes fényképezőgép, és a többi között. Csak, csak, csak... sokkal kisebb jelet ad le. Pedig már a riaa korrektornál is meg kell dolgozni, hogy az zajtalan legyen. Alapvetően két lehetőségünk van. Vagy egy MC illesztő trafót, vagy egy MC előerősítőt alkalmazunk. Tekercselésben soha nem voltam penge, hálózati trafóig azért eljutottam. Lehet, hogy csak én tudom úgy, hogy a kimenő trafó, vagy az MC illesztő trafó tekercseléséhez meg spillernek kell lenni. Lehet venni trafót, de elképesztőbb az ára, mint a pick-up-é, és ott már felmerül a mi-mihez illeszkedik kérdése. Szóval erősítő. Na de elektroncsöves, vagy tranzisztoros? Aki ismer, az tudja, a csövek nálam nem játsznak, mert azokhoz sem értek igazán :).

Annyit írtam már, ezért beszúrtam ide néhány átvezető képet a kincseimről. A Denon fejhez átviteli mérési görbét is mellékeltek. Az Ortofon fejhez, meg megőriztem a most már 25 éves számlát.

Ez az Ortofon pick-up kicsit elfáradva. A kép olyan, mintha kiterült vona :).

Az ilyen kis jelű erősítőket illik árnyékolt dobozba építeni, mert különben hajlamosak rádió vevőként is működni. Árnyékolás alatt elektro-mágneses árnyékolást értek, tehát alumínium vagy réz nem jó, csak vas alapú (lehet hogy még szuperálna a kobalt, króm, nikkel :). Már igen régen a Rádiótechnikában, vagy az Ezemester újságban is megemlítik, hogy szükség esetén nagyobb konzervdobozokból lehet ónozott lemezt nyerni. Vagy 25 éve sikerült a Batthyány térnél egy kis elektronikai boltban (amelynek ma már nyoma sincs) egy tábla ónozott lemezt vennem. Viszont a panel lakásban az asztal szélén eszközök nélkül nagyon ronda dolgokat tudok hajlítani/forrasztani belőle. Ezért az első koncepcióm az volt, hogy a konzervdobozt nem vágom szét, hanem maga egy konzervdoboz lesz az árnyékoló harang. Még össze is csengett volna a zene konzerválásával :). A különböző egységekhez különböző konzerdobozokat alkalmaztam volna. Mindez egy szép falapra lett volna felapplikálva. Na és honnan szerezhetnék deszkamodellhez alkalmas szép falapot? Talán egy méretes konyhai vágódeszka? Igazából vettem is alkalmas darabot, de azután mégis más megoldás felé fordultam. A panel elkészült a paradicsomos doboznk megfelelően.

Igyekeztem szimmetrikusra tervezni. A közeptájt látható kereszt alakzat közepén lévő forrpontban taálkoznak a föld vezetékek, az a 0 pont. Eredetileg külön tápról akartam járattam a két oldalt, de végül is közös tápot kapott a két MC előerősítő. A tápegségek egyik fele is ezen a panelen kapott helyett.

Így néz ki a kapcsolás. A jobb oldali MC előerősítő fokozatból természeteen kettő van a panalen. Részemről a hozzáadott értéket a tápegység képezi. Van aki úgy gondolja, hogy az áramkört természetese akkumulátorokról kell járatni, amikkel legalább 1F-os kondikat kell párhuzamosan kapcsolni. Ez az áramkör nem nekik készült. Szerintem sokkal fontosabb, hogy megértsük, maguk a rosszul kialakított tápegységek is beleszólnak az erősítő működésébe. Nézzük mit csináltam. Két egyforma tápegység került kialakításra. Maga a hálózati trafó az egyenirányító és pufferelő fokozattal egy külön panelen/dobozban kapott helyet. Ez azért jó, mert ahálózati trafókat messze lehet helyezni az áramköröktől és a lemezjátszótól, így nem kell őket külön mágnesesen árnyékolni, hogy ne szórjanak az áramkörökre. Innen stabilizálatlan egyenáramot kapnak az erősítők mellett elhelyezett tápegységek. A 10R/100u tagnak nem csak 50Hz-es brumm csillapítás a szerepe, hanem a tápkábelen beszűrődő RF jelet is vágja. Ezután következik az LM317 áteresztő táp IC. Elegendő volt a kis TO92-es tokozású változat is, hiszen a két erősítő összfogyasztása nem éri el a 10mA-t sem. Az áteresztő IC-k kimenő jelét szűrni kell egy kondival. Akkor hibáznánk, ha ezt az ramot közvetlenül az áramkörünkre vezetnénk. A fogyasztástól függő tápáram ingadozására az IC megpróbál utánamenni a szabályozással, ami a tápfeszültségen keresztül visszahathatna magára az erősítő kapcsolásra. Ezért nem szeretek táp IC-ket használi az erősítőimhez, de itt most szükséges volt, hogy stabil +/-6V tápfeszt kapjanak az áramkörök. Ezért az IC kimenete és az áramkör szét lett választva egy 220R/1000u taggal. Fontos, amint az a panel rajzon is látható, hogy az összes föld vezeték csupán egyetlen pontban találkozik. És az is fontos, hogy az a két 1000uF/10V kondi Low ESR (vagyis alacsony belső ellenállású, kapcsoló tápegységekhez gyártott) típusú legyen. Élesztés során előszőr a 6V-os tápfeszültségeket állítsuk be, nem a LM317-ek kimenetén, hanem az 1000uF kondikon (bekapcsolás előtt tekerjük a trimmereket közép álásba). Ezután a 2k2 helitrimereket állítsuk addig, míg a bemeneti ponton 0V feszültséget mérünk. Tovább finomíthatunk árammérő műszerrel, addíg amíg nem fog áram folyni a bemenet és a 0 pont között. A kapcsolás nagyon megtetszett. Az erősítő valójában egy földelt bázisú tranzisztor. A földelt bázisú kapcsolás alaptuljdonsága a nagy feszültség erősítés, a kis bemeneti ellenállás, a nagy kimeneti ellenállás, és a magas frekvencia átvitel. Mintha éppen MC erősítőnek találták volna ki. A másik tranzisztor áramtükör kapcsolásban van vele, és az áramtükör kiegyenlítésével érjük el, hogy a földelt bázisú tranzisztorunk emitterének potenciálja éppen megeggyezzen a 0-val. Valójában a hőegyüttfutásért kell még a másik tranzisztor, hogy a hőmérséklet változásra nem menjen el a bemenő pont potenciálja. Áramerősítésre öszeválogattam a tranzisztorokat, és párokat szembe fordítottam egymással, hővezető pasztát kentem közéjük, és egy zsugocső darabbal össze is szorítottam őket.

Ez a kép a panelról készült.

Végül is ebbe a szép teás dobozba lett az áramkör beszerelve. Ez vékony, festett vaslemezből készült. Gondolom lágyvasból, hogy könnyen lehessen préselésselni, formázni. Az áramkörre egy papírzacsit húztam, és begyömöszöltem a dobozba. Az előlapot az egyik cikkemben már korábban ismertetett technkával készítettem. A tápkábel benőtt farkú lett. A doboz elég vékony falú, végül is ragasztó pisztollyal sikerült rögzítenem belül. A kábel kivezetését egy LED foglalaton keresztül oldottam meg. Az RCA csatik lyukainak szép kifúrása sem egyszerű ilyen vékony anyagnál, jó ha van lépcsős fúrónk. Apropó, a földelő vezetékeket, egyet a fedélhez, egyet a dobozhoz, még azelőtt forraszzuk fel, mielőtt az előlapot felragasztjuk! Persze ez nem érdekes, ha hőálló előlapunk van :). A doboz aljára négy műszerdoboz tappancsot ragasztottam. Szerintem elég pofás lett, nekem tetszik :). Olyan mintha valami komoly ember készítette volna :).

Ez a nagyon informatív kép a tápegységről készült, amit a többi áramkörtől viszonylag távolabb akarok elhelyezni (akár a földön).

Ez már érdekesebb kép. A felső részen van az MC fokozatot tápláló rész, alul pedig a riaa fokozat tápja. Az egyik oldalra 9 pólusú delta apa, amásik oldalra anya csatit tettem, így ha szétszedem/összerakom sem fogom eltéveszteni mit hova kell csatlakoztatni.

Itt látható a panelen lévő táp áramkörök rajza. Számomra mindmáig megfejthetetlen talány, miért kell a NAD riaa korrektornak +30,7V és -25,4V? Valahogy nem tudom azt a konstruktört magam elé képzelni, aki elkezd egy áramkörön agyalni, és kiindulásként kitesz az asztalra maga elé egy 30,7V és egy 25,4V-os tápegységet és szentül elhatározza, hogy most egy csúcs riaa korrektort készít. Különben akartam egy új riaa korrektort is készíteni, de lustaságból, meg pontos kondenzátorok nehéz beszerezhetősége miatt, inkább elővettem a régen épített, bevált panelemet, és megcsináltam hozzá ezt a tápot. A táp IC-k kimenet a már korábbi elvek szerint van a riaa erősítőhöz kapcsolva. Annak idején egy barátommal együtt fogtunk hozzá, pontosabban ő a HFM1-et (lásd szintén Hi-Fi magazin) építette meg, és a végén összehasonlítottuk. Akkor mindkettőnknek a NAD jobban tetszett. A tápfeszültségen kívül van még egy rejtéje az áramkörnek. Oszcilloszkóppal rámérve van benne egy 1MHz-es hatalmas gerjedés, ami a kimeneten lévő szűrő tag miatt nam jön ki az áramkörből. Megpróbáltam a kapcsolást különböző pontokon hidegíteni, amivel sikerült is a gerjedést eliminálnom, voszont pocsék lett a hangja. Ez már az én tudásomat meghaladja, kondik ki, és inkább hallgatom.

Hasonló teás dobozba költözött a riaa fokozat is. A kínai feliratok mindig gyanakvásra késztetnek. Lehet, hogy az van arra írva: Kínai ember vigyázz, szárított teve ürülék, csak fehér ember számára!

Kicsit szétkaptam a lemezjátszómat is. Látszik benne, hogy annó beleépítettem a riaa korrektort. Mára a kimenő kábel cserélje maradt meg, és az 5 pólusú tuchele helyett két RCA dugón jön ki a jel. Szerenncsére a szíj nem nyúlt ki, azt hiszem egyszer már cseréltem (ha az emlékeim nem csalnak, akinek hasonló problémája van keresse az Arwill-t). A tányér tengelye/csapágya egy pár csepp műszerolajat meghálált. Annak ellenére, hogy nem látszik nagyon profinak a futómű, elég jól ki van találva. Az alul látható, lemezből hajlított és három ponton rugósan felfüggesztett alaplap tartja a tányért, a kart és szerelvényeit. A motor a szallagon keresztül gumírozva, rugalmasan csatlakozik hozzá. A bekapcsoló gomb, ami egyben a lift szerepét is betölti, egy csúszó-kardántengelyes megoldáson keresztül kapcsolódik az alaplaphoz, tehát a rezgések itt sem jutnak be. Egyszer ügyes ember leszek, akkor azt a kapcsoló részt fogom kiküszöbölni, hogy ne a pick-up közelében kapcsolgassam a 230V-ot.

Így néz ki az összszerelt berendezés, már az új pick-up-pel. Itt van egy kis érdekesség. Annak idején volt egy olyan mod, hogy a lemezjátszónk jobban szól meztelenül, vagyis mint az előző képen látható. Ennek az az oka, ha hangosan szól mellette a hangfalunk, a lemeztányér úgy viselkedik mint egy membrán. A dobozban lévő üreg, meg mint egy hangfal belseje. Az egyik megoldás, hogy levesszük a dobozt, és megszüntetjük az üreget, aminek a nyílását membrán szerűen takarja a tányér. A másik megoldás, ha ráhajtjuk a plexi fedelet.

Itt látható a kar és a felfüggesztése. Azért a többi gyártó szebbet csinál :(.

Ennek a karnak a különlegessége, hogy a tűnyomáson kívűl állítható az ellensúly alacsony frekis rezonancia pontja (hátol egy hernyócsavar és a rugó segítségével), valamint a nagyfrekis csillapítása a középen látható szilikon olaj/zsírba merülő csap segítségével. Na ilyet máshol nemigen találni. Mondjuk én meg nemigen hallom a hatásukat, de azért nekem ilyenem van :).

Így néz ki a kar felülnézetből.

Ez pedig alulnézetből. Érdekes, hogy akar a csapágyazáshoz azon a négy csapon keresztűl csatlakozik mechanikailag és elektromosan is. Mint egy tuchel dugót, egyszerűen be kell dugni. Azután egy kicsit játszani, hogy a llift is jól működjön.

Jó, hogy Ortofonék annak idején adtak egy tűerő mérleget a fejükhöz. Igazából egy filléres valami, de ha nincs... (Csak magyarázat, hogy a mérleg alatt egy memóriakártya olvasó van, mert meg kellett emeljem.) Különben úgy kell eljárni ennél a karnál, hogy az ember beállítja a megadott értékre a tűerőt, majd a karon lévő beállító tárcsa skáláját is el tudjuk forgatni erre az értékre egy csavarhúzó segítségével. Azután még az antiskating szabályzót (a homályosan látszó kartartó oszlop tövében lévő tárcsa) is beállítjuk a tűnyomásnak megfelelő értékre.

És felállt a teljes lánc, indul a zene hallgatás/digitalizálás. Megközdöttem azért, hogy megint elővehessem a régi bakelit lemezeimet. Nem kevés pénzbe is került, meg elég sok ídőbe/munkába is. Nem tudom, szerintem csak elszánt embereknek merem ajánlani. Manapság, amikor .flac-ban is hozzá lehet jutni a zenékhez, talán inkább a régi magyar lemezeknél van jelentősége. Meg kell mondjam, hogy a sok negatív dumám ellenére, a régi lemezek sokkal jobban szóltak, mint vártam. Sokkal kevésbé sercegnek, kevésbé karcosok, mint emlékeimben. És jól szólnak. Nem úgy mint az a sok szutyok mp3, amit megnyúlt magnókazettákról, isten tudja honnan vadásztak össze. Abban nem nyilatkoznék, hogy jobb-e mint a CD, SACD... miegymás. Élmény hallgatni egy jó CD-t egy jó CD játszón, és egy jó LP-t is. egy jó láncon. (Ebből bármelyik rossz, azt nem :).