Relés számkombinációs zár

2006-12-22

 

Régóta érdekelnek a számkombinációs zárak. Ez a relés zár volt az első, amelyiket készítettem, még 1982-ben. Azért emlékszem ilyen pontosan, mert akkor voltam harmadikos az Újpesti Landler Jenő Hiradástechnikai és Gépészeti Szakközépzépiskolában. Ebből a munkámból kivételesen profitáltam is. Minden tanévben az osztály három felé volt felosztva, és a három csoport egymást váltva tanév harmadát mindig másik műhelyben töltötte. Akkor az Automatika műhelybe kerültünk éppen beosztásra. A tananyag szerint öntartó relé kapcsolást, meg háromfázisú motor mágneskapcsolós forgásirány váltását tanultuk. Ez így egyszerűen hangzik, de táblára szerelt mágneskapcsoló, gombok, meg csokik között szép merőlegesre, meg párhuzamosra hajlított vezetékekkel kellett a kapcsolást kialakítani, amit nagyon utáltam. Volna, mert a második foglalkozásra bevittem az otthon barkácsolt relés számzáramat. Tanárunk egy darabig csodálkozott, hümmögött, meg ilyesmi, azután beírt egy nagy ötöst, és továbbiakban nem kellett a táblát szerelnem.

Itt látható egy másik irányból az 5 db telefon relé, az irányító pultot képező jackley, nyomógomb, és két telefon izzó. A piros jelentette a tiltást, a zöld a nyitást. Most, hogy elnézegetem az izzókat, eszembe jutott, hogy a Váci utcában volt a Marklin játékbolt, ahol sokmindent lehetett kapni modell vasútakhoz. Itt lehetett kapni izzólakkot kis ampullákban, ezekkel tudtam kék, piros, sárga, zöld szinű izzókat előállítani.

Itt látható a kezelő pult. Mai szemmel nem túl professzionális:). Úgy műküdött a szerkezet, hogy be kellett tekerni az első számot, majd meg kellett nyomni a beíró gombot. Ha egymás után sikerült a négy számot beírni, akkor kigyulladt a zöld lámpa, ez jelképezte az ajtó nyitó mágnest. Ha elvétettük, meghúzott a hiba relé, kigyulladt a piros lámpa, és igazából többé semmire sem volt hajlandó, mig ki nem lett kapcsolva (abszolút Hard Reset:).

Ez egy korabeli rajzom, kicsit tovább komplikálva, de a zár működési elve végig követhető rajta. Minden relé öntartó kapcsolású, vagyis ha egyszer meghúz, az egyik érintkezője biztosítja a továbbiakban a meghúzó áramot, hiába engedjük el a kapcsolót. A forgó kapcsolót a kiválasztott számra állítjuk. Megnyomva a nyomógombot, földre kapcsoljuk az adott pontot. Ha a szám egyáltalán nem szerepel a kódban (bal szélső érintkezők), akkor a hiba relé (pirossal jelölve) egyik sarkát kötjük földre, a másik tápfeszen van állandóan, ezért meghúz, az öntartó érintkezője a gomb elengedése után is biztosítja a meghúzó áramát. Továbbá bontja az elektromágnes felé menő vezetéket, így blokkolja a nyitást. A kékkel rajzolt rész valami kiegészítő kör lett volna, ettől tekintsünk most el. A kombinációban résztvevő reléket csak a huzalozásnak megfelelő sorrendben lehetett kiválasztani, mert minden egyes relére a tápfeszültséget az előző relé kapcsolta rá. Továbbá megszakította az adott reléről a riasztó körbe tovább vezetett jelet. Vagyis ha olyan relét akartunk bekapcsolni, amelyik előtti relé még nem húzott be, akkor az adott relé még nem kapott tápfeszt, így bekapcsolni sem tudott, míg a pirossal jelölt vezetékeken keresztűl viszont bekapcsolt a hiba relé. A megépített készülék csak öt relét tartalmazott, mint a képeken is látható, vagyis négy számjegyű volt, plusz a hiba relé.

Az öt telefon relével különben meggyűlt a bajom, jó sok érintkezőjük volt. Mivel egy Ezermester boltban vettem őket használtan, egyrészt az érintkezőiket fel kellett políroznom, másrészt jusztíroznom (beállítás némi hajlítgatással) kellett őket. Egyébként csodálatos hely volt az Ezermester bolt hálózat. Itt a barkács szerszámokon és különböző alkatrészeken (szegek, csavarok, lécek, vezetékek...) kívül hozzá lehetett jutni bagóért vállalatok leselejtezett raktárkészleteihez. Lehetett kapni Zsákbamacskát. Ha jól emlékszem, ez egy olyan 2kg körüli vastag papír zacskóban lezárt csomag volt, amiért úgy kb 30Ft-ot kértek. Ez nagyon izgis volt, mert abszolút nem lehetett tudni mit kap az ember. Sőt, számos dologról a csomag kibontása után sem tudtuk eredetileg mire lehetet jó. Szóval nagy része ment a kukába, de mindig voltak bennük hasznos dolgok is, amik bolti ára többszörösen meghaladta a csomag árát, igaz a boltban már évek óta senki sem akarta megvenni. De a mainapság lehet, hogy már nem is venne senki ilyet. Azt hiszem egyre kevesebb ember akar saját maga megcsinálni valamit, inkább elmegyünk a boltba, vagy a kínai piacra, esetleg hívunk egy iparost. Szóval ajánlom ezt a kapcsolást azoknak, akiket érdekel az ilyesmi.