POD - horgászbot tartó

2006-08-04

 

Balatonon nyaraltunk kis családommal, ahol is láttam embereket a vízbe lógatni horgászbotjukat, és rámtört az évek óta feledett érzés, én is... én is horgászni akarok! Vagy 6 éve horgásztam utoljára, mielőtt a fiam megszületett. Szétnéztem az interneten, mi újság, egyáltalán mekkora a mai damyl-ok szakító szilárdsága? Annak idején a bottartóval sokat küzdöttem. Most elképesztő bottartó álványokat találtam, amit POD-nak becéznek. Az áruk úgy 10kHUF-tól egészen 140kHUF-ig terjedt. Hát én vagy nagyon csóró vagyok, vagy csak nagyon smucig, vagy a kettő együtt. Gyerekkoromban gyakran bíztak rá az öreg szomszéd Imre bácsira, aki nagy horgász volt. 6 éves voltam, amikor először elengedtek vele a szüleim horgászni. A nadrágszíjamnál fgva ki voltam kötve a stég széléhez. Hatalmas botjai és csodálatos csillogó orsói voltak. Saját maga gyűrűzte, festette és lakkozta ragasztott bambusz botjait. Az én első botomat együtt csináltuk. Nekem csak egy sima tekerős orsóm volt. Valami ólom hulladékból levágott darabokból kalapáltunk fenekező ólmokat. Csirke tollból készítettübnk műlegyet. Persze tudom mások voltak azok a hatvanas-hetvenes évek. Imre bács még a horog kötéshez használt satuját is maga csinálta, ma is örzöm még. Sokáig őriztem merítő hálóját és a 4 méteres nádi pontyozó botját is. Szóval ma már más világ járja, szerezz pénzt, aztán költsd számolatlanul. Isteni géppuska álványra emlékeztető darabok vehetsz. Csak mintahogy már korábban is mondtam, csóró is vagyok, smucig is vagyok, meg szépen néznék ki, ahogy kiülök egy olyan szerelékkel ami magától kifogja a halat, és egész nap nem fognák harom kárászt, mindenki rajtam röhögne a parton. És ha alaposan megnézzük ezeket a bottartó csodákat, egyik másik nem is latszik olyan stabilnak, lehet, hogyha az egyik botot felkapom, össze-vissza fog rezegni a másik. Tegnap egész este ezen agyaltam. Néhány menetes szár rögtön beindította a fantáziámat. Arra gondoltam, hogy sima bottartót veszek 4 db-ot, és menetes szarakkal egy keretbe fogom őket. Így nincs gond a földbe szúrással, illetve nem gond, ha betonos, vagy köves a part. Végül is az alábbi megoldást készítettem el.

A sarki barkács boltban vettem két M6-os horganyzott 1m-es menetes szárat, 10db M6 anyát (elég lett volna 4 is, de ennyi volt összecsomagolva) és 4 db M6 szárnyasanyát, amiért 490 pénzt fizettem. Itthon volt léc (20x30mm), meg nagy méretű alátét. Az alátét 8mm-es furatú, vagy 30mm átmérőjű, szerencsére a szárnyas csavar azért jól megfogja. A lécből levágunk izlés szerint 2 db 50-70cm hosszú darabot. A végétől 4cm-re átfúrjuk 6mm-es fúróval. A furat mellett egy hornyot készítünk, amibe majdnem teljesen bele kell feküdnie a bottartó pálcának, hozzávetőleg 1mm-re álljon ki a horonyból, hogy a csavar majd jól meg tudja szorítani. Mondjuk ez volt a legstrapásabb művelet. Faragtam késsel, reszeltem, többször bele próbálva közben. Azért az egész cakum-pakk úgy egy óra alatt kész volt.

A képen látszik, hogy egy kis smirglizés még hátra van. A pálcákra is jó lenne valami mipolán csövet húzni. Aztán még célszerű lenne lefesteni is valamivel. Persze a végeket is talán célszerűbb lenne lekerekíteni, és az ügyesebb kollégák a saját darabjaikat faragásokkal, népi motívumokkal is díszíthetik:) Szóval itt látható a lényeg, az atomstabil bottartó, minimál költségvetésből, mindenkinek sok sikert!