2021-10-12
Szabadságon voltam, így adódott, hogy ezen az őszi hétköznap elmentünk a feleségemmel sétálni Szentendrére. Szerintem ez az oka és nem a COVID, hogy elég kevés ember lézengett. Persze vittem a fotó masinámat is. A patak parton találkoztunk ezzekkel a fákkal, amik mintha nem szeretnének a vízbe csúszni.
Na innen már ismerős.
Templom torony, és több is lesz belőlük.
Új design, de lehet, hogy csak én jártam régen Szentendrén.
Ha valaki nemigen ismeri Szentendre belvárosát, csupa kis girbe-gurba utcácskából, egymáshoz toldott házból áll.
Szentendrén számos művész, meg giccs bolt kínálja a portékáját a túristáknak.
Őszi színkavalkád.
Mondtam, hogy lesznek még templom tornyok.
Ez az öreg szívós akác megragadott. Csak annyi mindenféle volt körülötte, hogy megdolgoztam mire egy valamire való képet összehoztam róla.
Ennek a zöldellő diadalívnek egy része szőlő.
Emberek, annyi minden kacat van Szentendrén, valaki állítson ide egy Bacchus szobrot!
Színfolt.
Sikátor a lángosos mellett. Csak győzze az ember kivárni, amíg nem mászkál benne senki, vagy nem fényképezik egymást :).
A RUM felirat mutatja, hogy jó helyen járunk. A teljes cégér nem ennyire lényegre törő: CENTRUM.
Ezeket az esernyőket láttam már, csak azt nem tudtam, hogy Szentendrén vannak.
Bazár sor, balkáni feeling.
Ez meg egy csöpp mediterrán hangulat.
Kiértünk a Duna partra, itt készült az utolsó képem. A valóságban nem ilyen volt, na de azért vannak a programomban csúszkák, meg tekerentyűk :). Elárulom, hogy végig azon igyekeztem, hogy ne égjen ki a képeimen az ég, ami kék volt, az képeken is maradjon meg kéknek. Szóval nézzétek meg újra a képeimet, hogy sikerült-e?