Darázscsapda újratöltve

2006-08-07 - 2012-02-08

 

Most tél van és hó fed mindent, kint a fagyban már a farkasok sem üvöltenek. Én meg most érek rá, hogy a tavalyi képeimet feldolgozzam. Meglepődtem, hogy már 6 éve annak, hogy az előző leírásonat közreadtam az akkori darázscsapdámról. Bosszantott, hogy a szőlőt én elületettem, megmetszettem, megöntöztem, megpermeteztem, és azok a csúf darazsak meg kiszúrkálták és megeszik. Pedig nekem meggyőződésem, hogy én akarom megenni. Na erre egy módszer, hogy a lugasban darázscsapdákat akasztunk ki, amelyek öszefogdossák az arra vetődőket.

Így néz ki a bolti darázscsapda:

Illetve már ez sem az eredeti, hanem javított kivitelü. A tetején látszik a piros dugó, amely lehetővé teszi a kimosását. Az eredetin csak a két oldalt becsücsörödő két lyuk volt, amin keresztül a tisztítás embert próbáló feladat volt. Igazából nem is túl drága szerkezet. Viszont ha leírásom alapján mégis elkészítjük, részben hulladékot hasznosíthatunk újra, részben mienk lesz a barkácsolás öröme.

Az első kísérleteimmel megpróbáltam a gyárit leutánozni.

A csapda működési elve, hogy a tartályba valami jó édes, szagos levet teszünk, aminek a darazsak nem tudnak ellenállni, és belerepülnek. A bejárati nyílások pereme befelé csücsörödik, és mivel a rovarok (nem csak a darazsak) nem túl eszes jószágok, nem találnak ki belőle. Valószínűleg szimplán csak a fény felé próbálnak meg repülni, így nem találnak ki, kifáradnak, belehullanak a löttybe, és elpusztulnak szegények. A becsücsörödések nem sikerültek. Ha megpróbáltam lánggal megolvasztani a palackot, össze-vissza deformálódott.

Azután készült egy ilyen megoldás. A palackot félbe vágtam, a tetejét fejjel lefelé beleállítottam, szélét átfúrtam, és egy darab madzaggal felkötöttem a lugasba.

Egy becsapdázott lódarázs. Sajnos, az eredeti csapda sokkal fogósabb volt. Egyik kedves olvasóm is küldött egy fényképet görögországi nyaralásán látottakról. Sajnos már nem tudom hova tettem a képet, lényegében az úgy nézett ki, hogy két palackból állt. Az egyik félbe volt vágva, és a felső része bele volt erősítve a másik oldalába vágott lyukba. Hasonló lett az enyém is.

Illetve ez is már a javított kivitel. Az egy évvel korábbi verziónál, a lyukakat a palack felső részén csináltam, és valahogy nem akartak jönni a darazsak. Azután rájöttem, hogy talán intenzívebben illatozik az csapda, ha nyílások lentebb vannak, közelebb a löttyhöz. És bejött.

Na, ez már rendben van. Normál drazsak, lódarazsak, legyek.... Én a löttyöt úgy készítem, hogy fél liter vízbe öntök egy deci sört, hozzáadok egy kiskanál cukrot, és egy kis kanál ecetet. Az ecet állítólag azért kell, mert a méhek nem szeretik a szagát, és igy elkrülik a csapdát. Jó eredményt hoz még a Mirinda üdítő is.

Nézzük az elkészítését. Két palack nyakát levágjuk. Vágjunk le nagyobb darabot, azután vágjuk körül, hogy normálisan nézzen ki.

A harmadik palack oldalán vágjunk egy körömnyi, nagyjából kör alakú lyukat.

Azután vagdossuk be a szélét, mint ahogy az óvodában a napocskát rajzoltuk.

A lyukba pattintsuk/csavarjuk be a levágott palack nyakat. Nem kell, hogy túl erősen passzentos legyen a lyuk, a rovarok nemigen fogják tudni kiránngatni.

Én egy csapdába két nyakat teszek szembe, úgy gondolom így jobban áramlik rajta keresztől a levegő, jobban illatozik a csapda.

Ennyi az egész. A palack nyakára spárgát kötök, azzal lehet felerősíteni a lugasba.

A szőlő lugas végében van még szedrünk is, de ez már csak a dicsekvés kategóriája.

Ez nem filmtrükk, ilyen benga szederszemek nőnek rajta (kezemet vesd össze a 1,5l palackkal).