Naspolya lekvár befőzés

2020-11-29

 

A nospolya talán a legkésőbb érő gyümölcsünk, tipikusan novemberre válik éretté. Azt írják utóérő, de szerintem ezt a kereskedők találták ki, mert éretten annyira puha, hogy nem szállítható. A naspolya a fán érik, a szekrény tetején nemigen. A naspolya gyümölcshúsa az érés során nem rohad meg (bár szinre/állagra úgy néz ki), hanem krémessé válik. Legjobb a fáról leszedegetni a novemberben már előhűtött gyümölcsöt, és a kis lukat szakítva rajta kiszívni a krémes belsejét. Elég sok és nagy magja van, de az ember azt szétköpködi. A madarak is ezt teszik, úgyhogy a sövényemben már több vad naspolyát találtam. Az az érdekességük, hogy az eredetihez képest a gyümölcsük apróbb, a gallyaik tüskések. Vissza a rózsákhoz? A naspolya betegségekre nem érzékeny, rendszeresen és bőven terem. Alább a naspolya fánk látható novemberben.

Ha nem szereted a naspolya ízét, a lekvárt sem fogod szeretni. A lekvár pontosan olyan ízű, mint a gyümölcs. Persze álljon itt Tibi atya alapvetése.

Igazi unikum lehet a naspolya pálinka, még én sem ittam. Szerintem a gyümölcs mértékegysége a vödör, csak a kereskedők dekázgatnak. Ez olyan 5,5kg.

Na jó, azért csak le kell mérni, mert kell hozzáadni vizet, meg cukrot is. Anyunak hatalmas lekvárfőző fazekai voltak, de asszony inkább apránként szereti csinálni.

Megmossuk a gyümölcsöt.

Valahol azt olvastuk, hogy kilónként 2dl vizet kell alá önteni.

Nem kell neki negyed óra, hogy szétfőjön.

Elővettük a lyuggatott cseréptálunkat, amit Korondon vettem. Megtaláltuk a hozzá való paszírozó fát is. Ez olyan mint a stoppolófa, csak ilyen gyűrűk vannak ráesztergálva.

Tehát passzírozzunk. A gyümölcs héja elég vékony, de a magok miatt elég sok megy a szemétbe.

Ekkor megint mérünk, mi kilónként 30 dkg cukrot adtunk a trutymóhoz. Megint negyed óra rotyogtatás következik. A falat inkább nem fényképeztem csak az üvegekbe töltést.

Csináltam a naspolya lekvárhoz kinyomtatható matricákat is. Ha le szeretnéd tölteni, kattints a képre (A4 PDF, 15db).

Zárjuk le a munkát Tibi atya magvas mondásával: