Harcsapaprikás túróstésztával

2009-06-02

 

Valahogy a HARCSAPAPRIKÁST (csupa nagybetüvel) a képzeletemben nagyon különleges ételnek gondoltam, amit mindennapi halandó csak kivételes esetben vehet magához. Sokáig kerülgettem is, míg egyszer egy étteremben nem tudtam ellenállni a étlapnak, és azt mondtam a pincérnek, hogy ebből legyen szíves hozni! És jó volt! És azt is gondoltam, lehet, hogy ezt én is meg tudom csinálni! Miután szokásom szerint végigböngésztem az interneten a recepteket, és mértani középértéküket vettem, belevágtam. A fényképek nem az első próbálkozásomról készültek. A harcsapaprikás finom étel, drága is, nem engedheti meg mindig az ember magának, de elkészíteni szerintem könnyű. Én már többször főztem családom örömére, most egy kis képes beszámoló keretében megpróbálom olvasóim körében is népszerűsíteni ezt az ételt (sajnos a harcsa populáció hátrányára:( ).

Az egész alkotás legkülönlegesebb része a harcsa filé. Szerencsére nálunk az Óbudai Piacon a halasnál szokott lenni, valamivel több mint 3 kHUF/kg áron :(. Kis családunknak egy ebédre elég fél kiló. A harcsa filé másik különlegesége (az ára meg az íze mellett), hogy teljesen szálkátlan. Bátran megkínálhatjuk vele azt is, aki éppen a szálkák miatt nem szereti a halat. Nekem mondjuk szálkák és mócsingok ellen van egy titkos ellenszerem, a feleségem. Ha egy darab tonnhalban 2 darab szálka van, azt garantáltan az ő adagjában landol. A filé eredetileg úgy néz ki mint egy tábla szalonna. Ezt szép nagy, 3-4 cm-es kockákra metéljük, és besózzuk.

Borsónyi kockákra felvághatjuk a szalonnát.

Majd aranybarnára sütjük. Ez a túrostészta elengedhetetlen adaléka.

A hagymát szépen felkockázzuk, és egy kevés olajon elkezdjük sütni.

Egy csomót sütjük, dinszteljük, olyat is lehet tenni, hogy egy kis vizet öntünk néha alá.

Majd egy csomó paprika hozzáadásával pörkölt szafttá alakítjuk. Esetleg meg lehet kockáztatni egy pörkölt kockát. Nekem halászlé kocka, meg mindenféle pirosarany nem jött be. Szerintem a paprika portól lesz szép piros a szaftunk színe (persze ez erősen függhet a hozzáadott mínium mennyiségétől :). Kis erős paprikát is adjunk hozzá, de ezzel nyilván bánjunk csínján, ha gyerek is fog belőle enni. Sót is tegyünk bele, a sok hagyma édeskéssé teszi a szaftunkat. Vizet nagyjából forraljuk el, mert a halból is jön egy kicsi, de amikor a halat beletettük, már csak tíz percünk marad, akkor már nem marad időnk a felesleget elforralni.

Beleforgatjuk a harcsa kocekákat.

Óra indul, tíz perc rotyogtatás és kész.

Valami ilyesmit kellene kapjunk. Nemes egyszerűséggel átléptem a tészta, a tejföl és a túró kérdését. Gondolom főleg vidéken van lehetőség ilyesmit házilag előállítani, esetleg a túróstésztát kemencében egy kicsit megsütni, az biztosan más, mint amit mi a panelban elő tudunk állítani.