Csokis szilva

2016-04-09

 

Korábban Lengyelországból, illetve orosz területekről lehetett beszerezni csokis szilvát. Ez egészen pontosan becsokizott aszalt szilva. Lehet valami utánérzést kapni a Nem Mondom Meg Melyik Áruházban, de azért sincs jelentősége a nevének, mert amit kapni az vacak. Mit tehet az ember, ha ő is meg a családja is függő? Egy élete, egy halála, megpróbája otthon megcsinálni. A képek a második megcsinálásról készültek. Az első is nagyjából ilyen volt, de akkor felaprítottam és megmostam előtte az aszalt gyümölcsöket. Biztos ismeritek a viccet a fiatal családról, meg a három babájukról? Az első babánál amikor kiesik a gyerek szájából a cumi, rohannak egyből lemosni, fertőtleniteni. A második gyereknél anyuka lenyalja a cumit, vissza a gyerek szájába. A harmadiknál a kuya nyalja le... Szóval rájöttem, hogy nem kell aprítani, mert túl kicsik lesznek a bogyók. A lemosás-csöpögtés-szárítás az sajnos elmaradt. Tehát én elmentem a piacra fél pénzzel... nem fél pénz volt. Nehéz meghatározni, hogy mennyi aszalt gyümölcsre van szükségünk. Gyakran célszerű az aszalványt még egy hétig szárítani (panel), mert a gyártó is tudja, hogy a szárazabb az könnyebb, kevesebb pénzt ád érte a kuncsaft. Tehát számolni kell a szárítás során a nedvesség vesztésből adódó súlycsökkenéssel, valamint egy másikkal, ami egyenes arányban van a szárítás időtartamával, a család népességével, és fordított arányban áll az alapanyag biztonságos tárolásával. Aki nehezen tud megközdeni egy ilyen több ismeretlenes feladvánnyal, annak javaslom olyan 30-30 dkg aszalt szilva és kajszibarack beszerzését. Gyerek kívánságára kipróbáltuk az ananászt is, de az csokival szerintem nem annyira jó kombináció. A csokikat az Aldiban vettem. A piros az kifejezetten tortabevonó, szerintem elég jó az íze, és az ára barátságos. Vettem hozzá egy tábla fekete csokit is, hogy a bevonat ízét megvadítsam.

Előző megcsináláskor jelentős mennyiségű csoki maradt. Ezért elterveltem, hogy a maradékból csokis mogyoró lesz. Bár az eszközök megtisztításában, illetve a maradék kezelésében nagy segítséget tud nyújtani egy, vagy több gyerek. A mogyoró beszerzése jóval egyszerűbb volt. Édesapám anno ültetett egy mogypró bokrot, ami az elmúlt 35 évben jól kiterebélyesedett. Az alábbi képen látható a tavalyi termés, a Nem Mondom Meg Melyik Áruház szatyrában, olyan jó 10kg-t nyom. Ebből a járulékos veszteségeket előkalkulálva megtörtem egy tányérra valót.

Elgondoltam, hogy a mogyorónak jobb íze lesz, ha megpirítom. Na de hogyan kell mogyorót pirítani? Csak közelítő elképzeléseim voltak. Nyilván valami edényben, meg nyilván ne legyen teflonos, mert a teflon az nem biztos, hogy bírni fogja a pirítást. Jó két maréknyi mogyorót tettem egy kerámia bevonatos serpenyőbe, azután a gázt kis lángra vettem. Előszőr a serpenyőt mozgattam, de azután célszerűbbnek látszott egy fakanállal kevergetni. Egy idő múlva azt láttam, hogy a mogyoró héja kezd megrepedezni. Alatta a mogyoró kicsit megbarnult, és úgy gondoltam, hogy ennyi.

A mogyorót átöntöttem egy hideg porcelán tányérba, nehogy odakapjon a forró serpenyőben. Kis hűtés után a mogyoró héja pergett, a tányérból ezt ki lehetett fújni. Kóstolásos mintavétellel megállapítottam, hogy a művelet eredményes volt.

A csokikat kocekákra törtem, és egy lábosban kis gázláng fölött elkezdtem melegíteni. Meg kell várni, amíg az összes csoki felolvad, miközben kevergetéssel homogenizáljuk a masszát. A csokinak a viszkozitása (sűrűsége, csurgása :) függ a hőmérsékletétől. Ezt munka közben a bedobált aszalt gyümölcs is csökkenti. Tehát ha úgy látjuk, nagyon vastag a bevonat, megint melegítsünk kicsit az anyagon.

Két villával próbáltam kihalászni a csokiba mártott aszal bogyókat, de a nyerő megoldás a két hosszú nyelű kiskanál lett.

Egy darab sütőpapírra tettem ki a bogyókat. Nem kell nagyon félni, az olvad csoki nem olyan forró, mint mondjuk a forró víz. A jóbb szélén az a barna kaviár, a mogyorós csokim. Nem röhögni, ha eljuttok Brüsszelbe, 10EUR-t fogtok leszurkolni 10dkg ilyen amorf barna bigyóért.

A csoki nem teljesen olyan anyag, mint mondjuk a viasz. Úgy értem, hogy a megdermedése nem csak a hőmérsékletétől függ. Már rég szobahőmérsékletű volt, mikor a bogyóimon a csoki még ragadt. Tehár reggelig az asztalon maradtak, alább látható, hogy a bevonat egészen csoki jellegű lett. A sütőpapírról a bogyók könnyen leválaszthatók. A bogyókat egy dobozba tettük, ami ment a hűtőbe.

Körülbelül egy óra múlva, az ellenőrzési folymat következő mintavételezési fázisában egy nem tervezett dologra derült fény. A Microsoft zsargonjában ez nem bug, hanem feature. Bár a bevonat kielégítően homogén volt, de hűtés során mégis sikerült előhívni a kétféle csokiból adódó mintázatot. Nekem tetszik. Feature. És finom is, de vagy megcsináljátok, vagy elhiszitek :).