Canon EOS távirányító

2008-02-12

 

Fényképezésnél fellépő probléma, hogy az exponáló gomb megnyomásától a gép be tud mozdulni. Ezen segíthetünk egy távirányítóval. Többféle távirányító kapható, van infrás, vezetékes, sőt rádiós is. A vezetékes előnye az infrással szemben, hogy fel tudja ébreszteni a gépet energiakímélo üzemmódból, továbbá nem kell a gép elé tartsuk, hogy lássa azt. Nem is nagyon drágák. Éppen vásárláson törtem fejem, amikor egyik kollégám beletette a bogarat a fülembe, miért vennénk, ha meg is lehet csinálni? Az alábbi oldal alapján indultunk el. Egyébként jó kis web lap, sok más érdekes linket, leírást is lehet rajta találni.

http://www.dola.hu/fotovideo/tavexponalo.htm

A kapcsolás elég egyszerű. A Canon fényképezőgéphez egy 2,5mm-es jack dugón keresztül kell két kontaktust csatlakoztatni. Az sw1 bekapcsolására, az alvó gép (nem a kikapcsolt) felébred, fókuszál, majd az sw2 bekapcsolására exponál. Fontos, hogy előbb az sw1, majd az sw2 záródjon. Bár fordított sorrendnél sincs nagyobb baj, csak homályosak lesznek a képeink:)

Több megoldáson is járt a fejem. Az első félig elkészített verzió, tulajdonképpen a fenti web lapon talált megoldáson alapult, sőt szinte egy az egyben megegyezett azzal.

Egy isostat kapcsolóra két rézdrót segítségével hozzáforrasztottam egy egérből kibányászott mikrokapcsolót. Az volt a hátránya, hogy az isostat kapcsoló nem kattant benyomott helyzetben, csak a mikrokapcsoló kattant exponáláskor. A kapcsoló tengelyére rátettem egy nagyobb alátétet, és így került rá a gombsapka. Keresgettem dobozkákat, végül a fiamtól kértem egy Kinder tojást. Egyik végére fúrtam egy megfelelő méretu lyukat, amin keresztül kiállt a gomb.

Így néz ki. Végül is nem fejeztem be. A kapcsolót ragasztópisztollyal szándékoztam a tojás aljára ragasztani. A kapcsoló csak így betéve, ragasztás nélkül is stabilan állt a tojásban. Ki szeretnék emelni, hogy nagyon jó fogása volt a kütyünek, nem okvetlen elvetendő konstrukció!

Végűl az alábbi megoldást választottam, a kollégámnak is ez tetszett. Ez egy két ujjbegy közé csippenthető, dupla membránú kapcsoló. A fényképezogépek nyomógombját utánozza. A nyomás erösödésével először az egyik kapcsoló záródik, majd később a második. Jól elhatárolódik a két kapcsoláshoz szükséges erő, illetve mindkét esetben halk kattanás hallható.

Készítettem egy vázlatos keresztmetszeti rajzot, hogy közérthető legyen a szerkezete. A kapcsoló membránok domború rugólapocskák, amelyeket az ujjunkkal megnyomva behorpadnak, és a közepükkel hozzáérnek az általunk kialakított nyelvecskéhez, így zárvva az áramkört. A nyomás megszünésével visszaugranak. Az egyik oldalra két membránt tettem, ez biztosítja, hogy mindig a másik kapcsoljon előbb.

Egy maradék darabka, kétoldalas NYÁK lemezből indultam ki. Kiszabtam belőle a szükséges nyeles tányérkát. A nyél csak azért szükséges, mert ehhez rögzítettem zsugorcsővel a vezetéket. Olyan szélesre készítsük, amilyen átmérőju a rendelkezésünkre álló zsugorcső.

Ezután reszelovel pontosítsuk az alkatrészünket, kerekítsük le a sarkokat, sorjázzuk le az éleket.

Egy filctollal felrajzoltam a hornyot, amit belemarva alakítottam ki membrán közepe alá nyúló nyelvecskét. Ha türelmesebbek vagyunk, marrathatjuk is a NYÁK-ot. Mindkét oldalon egymást fedően készítsük el a rajzolatot, tehát az egyik oldalon balos legyen, a másikon jobbos, mert a két peremet össze kell forrasztani.

Biztos van mindenkinek mini fúrója, meg hozzávaló mini marófeje otthon:) Éles tapétavágó késsel, vagy más hegyes szeszámmal is megkísérelhetjük a hornyot kikaparni.

Nálam ezután jött a mini drótkoronggal való polírozás. Nyilván más eszközök használata is megengedett:) (Inkább CIF-es súrolásra gondolok itt, mint mondjuk smirglire.) Sajnos sok fémpor tud a horonyban megtapadni, töröljük át a munkadarabot denaturált szeszes, vagy sebbenzines papírzsebkendővel! Ellenállásmérővel ellenorizzük, hogy a két sziget között nem maradt-e zárlat?

Itt látható az elkészített alkatrészünk és a szükséges kapcsoló membránok. Én valamikor régen egyik barátomtól kaptam néhány darabot. Nem tudom honnan lehet most beszerezni. Az biztos, hogy még ma is készítenek vele egyedi billentyuűzeteket, és valószínűleg több kapcsoló típusban is megtalálható.

Egy vékony drótdarabkával összekötöttem a két oldal földjét.

Itt pedig már ráforrasztottam a vezetéket is. Első darabhoz egy kiszuperált egér vezetékét használtam. Ezeknél jó 10-20 cm-t vágjunk le az egér felé eső végéből, mert használat közben ez volt a legerősebben igénybe véve, várható, hogy további használat során valamelyik ér esetleg eltörik itt. Egy darabka szigetelő szalaggal ki kellett takarni a nyelvet a membrán pereménél, mert hajlamos voltak a membránok a peremüknél behajlani, és még a kattanás előtt kapcsolni. A kép egy kicsit rossz, a szigetelő lapocskát ne így ragasszuk fel, ne lógjon be a nyelv közepére, csak a perem alatt takarjon.

Ezután a zsugorcső darabkát húzzuk fel a nyélre, melegítsük rá. Szigetelő szalaggal ragaszzuk le az alkatrészt az asztalunkra. Helyezzük rá a kapcsoló membránt, majd szigetelő szalaggal ragasszuk le. Éles késsel vágjuk körbe. Majd ugyanezt ismételjük meg a másik oldalon. A kész darabot, már a leírás elején láthattuk. Nekem persze nem sikerült elsőre eltalálnom a helyes bekötést, a gép elöbb exponált, azután fokuszált. Ilyenkor a jack dugóban cseréljük meg a két vezetéket. Nehezebb helyzetben vagyunk, ha kész fröccsöntött dugójú vezetékből indultunk ki. Ilyenkor membránok, szigszalag le, másik oldalra fel:(

2,5 mm-es jack dugót vehetünk a Lomex -nél, vagy a HQ-Video -nál. Ez utóbbinál kész vezeték is kapható, aminek csak az egyik végéről le kell vágnunk a csatlakozót.

Jó munkát mindenkinek, aki belevág.