2008-03-29 - 25. érettségi találkozónk

Nagyon hülye dolog, de eljött ez az ideje, hogy 25 éve éretségiztünk le Újpesten, az akkori Landler Jenő Hiradástechnikai és Gépészeti Szakközépiskolában. Zombori igazgató úr jóvoltából egyszer megint beszabadulhattunk a régi iskolánk falai közé.

Ki tudja hányszor mentünk végig ezeken a folyosókon, vagy mennyit vártuk a tantermek előtt, hogy becsengessenek?

Most már 25 éve itt lóg a tablónk a falon. A fotózáson igyekeztünk komolyan kinézni. Számítógép műszerészként érettségiztünk.

Az iskolaudvar, ahol annyit lábteniszeztünk, fociztunk.

Hogy is volt, amikor... ?

Sokat koptattuk ezeket a lépcsőket. Sokan koptatták előttünk is akik hírnevet szereztek iskolánknak, és reméljük utánunk is sokan veszik jó hasznukat még!

Szép és jó iskola volt a miénk. Hallottuk, ma műemléki előírások védik.

Itt volt a Landler szobor.

Hol is lehetett itt cigizni?

Benéztünk a mai labor termekbe.

Kattognak a fényképezőgépek.

Meghallgattuk, hol, mit tanulhatnánk meg, ha olyan szerencsénk lenne, hogy újból ide járnánk.

Feleségem ennél a fotónál kezdett ráérezni, miért érzem jól magam műszerekkel kürölbástyázva, tekergő kábelekkel az asztalomon.

Mi ugyan számítógép műszerészek voltunk, de benéztünk a gépészek birodalmába is.

Elnézést, ezek nem a logkorszerűbb CNC gépek, amire Zombori igazgató úr büszke volt, de a technika ördöge miatt viszonylag ezek a képek sikerültek jobban.

Gyülekezési körlet.

Nem leszünk magunkban.

Kicsit deresedő halántékkal, kicsit megemberesedve..

... emlékezve, elmerengve ...

.. derűsen és komolykodva ...

... egy asztalnál iszogat az osztály.

Az est bearanyozója, az osztályunk szíve, Mayer tanárnő az osztályfőnőkünk.

Az évek egymás után peregnek, de Ő ma is olyan, mint ahogy az iskolapadból emlékszünk rá. Sok képet csináltam róla, de kevés sikerült, mert Ő ma is élénken magyaráz, hol jobbra, hol balra fordul valakihez.

Volt tanáraink, akik el tudtak jönni közénk, akikkel derűsen emlékezhettünk meg arról, hogy a Landlerben 1983-ban végzett egy 4/C osztály.

Osztályfőnökönknek mindenkihez volt egy kedves szava, minden érdekelte, kinek hogy s miképp alakult az élete?

Osztatlan figyelem.

Laza osztály.

A kemény mag, akik kitartottak a véksőkig. Hoppá, engem nem fényképezett le senki?