Vaku tányér

2015-01-25

 

Ime az eszköz.

Korábban csináltam LED-es megvilágításokat makró fotózáshoz, de azután rájöttem, hogy kevés fényt adnak a vakukhoz képest. A gép saját vakujával az a gond, hogy egyrészt nagyon kontrasztos lesz a téma, másrészt a közeli dolgoknál beárnyékol az objektív. Ezért egy fényterelőt akartam hozzá csinálni.

Nézzetek el Dolánszky György honlapjára, mert ott láttam előszőr egy olyan megoldást ami tetszett, egyszerű és működik. Én végül is nem készítettem el, más tollával/képével... szóval ugorjatok el hozzá. Diffúzort lehet kapni boltban is, a leírás alapján el is lehet készíteni, nagyobb obi sajnos így is beárnyékol. Inkább a csápos/kürtős megoldása tetszett, ami kétfelé tereli a vaku fényét, és így két irámyból kap a téma szórt megvilágítást.

Az enyémhez hasonló kör alakú megoldást egyébként szintén lehet kapni, bár én nagyobbat láttam, egy olyan szétnyitható szövet karikát, amibe a gépre szerelt vakuval lehetett belevillantani. Én kifejezetten a gép beépített vakuját akartam használni. Annál nem kell külön elemről/akkuról gondoskodni, hordozhatóbb, stb.

A piacon 180 kemény magyar forintért vettem egy 220 mm átmérőjű fehér műanyag tányért. Előszőr fém tálban gondolkoztam, arra is láttam megoldást a neten, de a fehérrel egyszerűbb dolga van az embernek. A fehér az minden irányban szórja a fényt, a fém meg a tükrözés szabályi szerint. Meg a műanyagot könnyebb megmunkálni is. A legnagyobb átmérőjű obimat megmérve kerestem egy elég nagy karikát, adott esetben agy csavaros doboz fedelét, amit körülrajzoltam alkoholos filccel.

Sajnos mégsem olyan könnyű megmunkálni eszterga, marógép, vagy lézerkard nélkül. Kifúrtam, és próbáltam azon keresztül kifaragni a lyukat, de azután láttam, hogy ez így nem fog menni. Fogtam a snitzeremer, és szépen elkezdtem a kijelölt vonal mentén körbevágni. Kicsit nyomni kellett, kicsit erőlködni kellett, kicsit sokáig tartott.

Kellett egy fényterelő cső. Mivel a vaku szögletes, kartonból akartam ragasztani egy téglalap keresztmetszetű csövet, mikor eszembe jutottak a kiürült gyógyszeres dobozok. Az egyik jónak látszott. Megsaccoltam a megfelelő magasságot a tányér pereme alatt és kijelöltem a kivágást. Tudtam, hogy a cső szögben fog a tányérhoz csatlakozni, és a helyes eljárás az lett volna, ha kiszerkesztem a vetületét, de ehelyett megelégedtem a merőleges körülrajzolással és kivágással, azután addig faragtam a lyukat, míg a csövet egészen a vaku magasságáig lehetett dönteni. Az előző faragásnál tapasztalatakkal ellentétben, a tanyér oldalán a lyukat sitty-sutty sikerült kivágnom.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy a fényképező gépeken nem alakítottak ki olyan csatlakozási pontokat, amikhez az ember hozzá tudni erősíteni a dolgait. Van ugye a vaku papucs. A Canon fényképezőgépeknél a perem alatt van egy kis mikrokapcsoló, ami kikapcsolja a belső vakut, ha beletolunk egy nyelvecskét, mert ugye azt hiszi, egy külső vakut tettünk rá. Azután ott van az objektív bajonett. Azzon is lamentáltam, igaz eredetileg egy karton papírból, vagy véhony műanyag lapból készített eszközön gondolkoztam. Végül maradt a már korábbi megoldásom, az álványom talpa alá szorítottam egy 30 mm széles lemez csíkot. Ezt azután addig hajlítottam, gyötörtem, amig kikerülte az obit, és hozzávetőleg a tányér szélére simult. Érdemes arra is figyelni, hogy a tányér úgy helyezkedjen majd el, hogy minnél kevésbé zavarja majd az obi állítgatását.

Kétoldalas ragasztószalaggal - montage szallag - ragasztottam rá a tányért. (Mostanában jelent meg egy olcsóbb fehér szallag, az nem jött be!)

A doboz betettem a helyére, és vakuhoz igazítottam, majd melegítős pisztolyos ragasztóval körberagasztottam. Meglepően stabil lett.

Levágtam a gyógyszeres doboz kiálló részét, majd elé egy V alakú fémfóliával laminált kartont ragasztottam, ami a fényt kétoldalra a tányérra vetíti. Hogy ez a lap honnan volt? És még mennyi ilyen marhaságom van itthon? Annyi még hozzátartozna a dologhoz, hogy fotós dologként jó volna hátulról fekete festékkel lefújni, elölről pedig fehérrel, és akkor akár a barkács kinézete is eltűnhetne, de hát működik így is!

Ez a kép azért érdekes, mert látható, hogy az eszköz azért nem egy körvaku. A visszacsillanó felületen látható, hogy a tányér felső fele van igazából megvilágítva.

Ezen a képen azért látható, hogy szép egyenletesa szórt a megvilágítás, a növény árnyéka halvány, elmosódott. Portréknál is jól használható.

Barátom észrevett a képeken egy kis sárgás árnyalatot (neki többet is mutattam), aminek az lehet az oka, hogy vagy a tányér, vagy a fényterelő cső belseje nem teljesen fehér. Lehet, hogy a festést mégsem úszom meg :(. Az eszköz jelentősen csökkenti a vaku fényerejét, ezért a menüben általában erősebbre kell állítani a vilanást, mondjuk portréknál. Ilyen kis távolságoknál a téma távolsága is erősen befolyásolja a képet, közeli makro dolgoknál meg még csökkenteni is kell vaku erejét. Szóval nem árt, ha raw-ot használunk, akkor a kidolgozásnál több lehetőségünk marad, főleg nem ismétlődő témáknál.