TV portalanítás

2006-12-22

 

Van egy olyan tapasztalatom, hogy egy készülék annál tovább működik, minnél kevésbé szedem szét, és próbálom megérteni a működését. Ezt a feltevésemet igazolni látszik, hogy a most már 15 év körüli Sony TV-nk mind a mai napig müködik, és én mind ezideig nem piszkáltam bele. De eljött az ideje, hogy a lakásunkon a kifestés nevű eljárást alkalmazzuk, és ennek kapcsán soha többé ne tudjuk a dolgainkat a meglévő szekrényeinkbe visszatuszkolni, arról meg nem is beszélve, előtalálni, ha úgy hozza úri kedvünk, hogy használni szeretnénk. Tehát, a lakásunk különböző helységeiben gondolkodtunk a további sorsunk felől a feleségemmel, amikor is kisasolta a TV rácsain betekintve, hogy abban nagyobb pormennyiség található. Rögtön meg is kaptam a direktívákat, mivel a családban csakis én látszom arra alkalmasnak, hogy ezzel a porblémával, akarom mondani problémával megbírkózzam.

Persze igaza volt, valójában az eddigi tapasztalataim alapján nagyjából erre számítottam. Emlékeimben él, mintha mai is látnám, hogy elhoztak hozzám egy jobb sorsra érdemes régi csöves rádiót javítani. Én nem nagyon értek a csövekhez, maximum annyit, hogy jobban meg tudnak rázni, mint a tranzisztoros áramkörök, ezért inkább igyekszem megmaradni a integrált áramkörök, processzorok jóval kisebb feszültségigényű világában. De amire emlékszem, hogy a készüléket kibontva, a szintén nagyobb mennyiségű por mellett még lúdtollat is találtam benne.

Egy közelebbi részlet, hogy azért a 15 év, az 15 év. Végül is a TV dícséretére legyen mondva, hogy így elhavazva, akarom mondani porlepellel borítva is tette mindennap a kötelességét. A problémát feltártuk, a megoldása már körülményesebb volt. Az igazi megoldás, némi sűrített levegővel kifújatni a trutymót. Ennek két akadálya volt. A pszihés, hogy éppen most festettünk, és a fél kiló por feleségem szerint pontosan a falakra rakódna le. Nem tudom miért gondolta ezt? A másik sokkal szomorúbb, hogy nincs egy erre alkalmas kis kompresszorom. És mivel panelban lakunk, és speciel erkély sem áll a rendelkezésemre, kénytelen voltam kompromisszumos megoldást találni. Bekapcsolt porszívó csövét a célterületre irányítottam, majd pedig egy antisztatikus ecsettel a célfelületet a lehetőségek szerint leporoltam. Az antisztatikus nem vicc különben, illetve csak félig. Vigyázni kell a müszálas dolgokkal, azzal simogatva chip-peket, az örök bit mezőkre küldhetjük őket. De legkönnyebben meg úgy jutunk antisztatikus ecsethez, ha egy hasonló porfészket kipucolunk egy közönséges ecsettel. Az ecset szőrszálain úgy megtapad a kormos por, hogy abszolút vezető réteget képez rajta. Szóval meg kell becsülni a régi szerszámot:)

Az eredmény. Nem teljesen újszerű állapot, de a feleségem számára abszolút kielégítő volt.

És mégis működött a készülék, miután előkészítettük a poroltót és óvatosan, lábujjhegyen bekapcsoltuk.