Multiméter - Jó nap ez a rombolásra

2012-07-23

 

Nem tudom már hogyan került a birtokomba ez az orosz mutiméter. Igazából nem tudtam nagyon megszeretni, pedig látszik rajta, mindenfélét tudott mérni és szép piros szine volt. Talán az alkatrész vizsgáló dolgai miatt vettem meg. Később apósomnak ajándékoztam, aki nem igazán elektromos szaki, így valamit megmért vele,amit nem kellett volna :( És persze nem dob ki semmit, hanem visszahozza nekem. Jó az még valamire, de esetleg meg is lehet javítani. Ma az egész család a rendrakás és a kikukázás lázában égett, valamit én is ki akartam dobni. Úgy sem fogom már soha megcsinálni.

Most hogy így elnézem, biztos van aki emlékszik még, hogy volt 2cm körüli vastagságú, 6-7cm hosszú, 3V-os elem, aminek a papirburkolatát leszedve, 2 darabra.lehetett szedni. Na ilyet sem igen lehet ma már venni. Persze lehetne hozzá csinálni egy ceruza elem adaptert ... :)

Abszolú szerelhető, négy csavar után levehető a hátlap. Hát...van benne munka, alkatrész, kábelkorbács. Egyfajta tiszteletet kelt bennem, hogy mennyi mindent beleszereltek, baromi sok munkával, és iagzából olyan megcsinált feeling-je van, mindennek van helye, kívülről ha az ember megfogja olyan mint egy műszer... Napokban beszélgettem egyik kollégámmal régi orosz/szovjet időkből való emlékeinkről. Azt mesélte, hogy alapvetően abban is különböztünk az orosz szakiktól, hogy nekik nem voltak szerszámaik. Mondták nekik, hogy csinálják meg a generátort, és csak egy baltája volt hozzá... a parancs az meg ugye...

Kábelkorbács eltávolít. Végleges lépés, innen nincs visszaút. Ahogy alaposabban megnézem az ellenállásokat, elég rossz tűrésűek, nem műszerbe valók, két-két darabból vannak összetéve, talán megpróbálták összeválogatni őket, vagy csak a tervező talált ki lökött értékeket. Érdekes, hogy nem bakelit, hanem üvegszálas epoxi lemez van benne. Lehet, hogy a nyotatott áramkört még nem ismerték?

Tovább bontom a műszert.

Ez nem is nyomtatott áramkör, hanem szegecselt forgókapcsoló. A lemez is vagy 3mm-es. Kiderült, hogy azok a kis rózsaszínű hengerekben rugók vannak, kis csapágygolyók segítségével csinálják, hogy a méréshatár váltó tárcsa beugorjon az egyes állásokba. Nagyjából látszik, hogy a szegecsfejek egy része tiszta, de más részük oxidálódott. Sajnos ez volt a ruszki dolgok hibája, hogy nem voltak jó anyagaik, megbízható alkatrészeik. Mindenféle kontakhibákat javítgathatott állandóan az ember.

Lefénykpeztem a méréshatár váltó tárcsát, is, hogy mennyiféle dolgot lehetett volna ezzel a műszerrel mérni, ha jó lett volna.

Egy ideig kísértett a gondolat, hogy ezeket a kapcsolókat esetleg használn fogom, olyan sok szép rintkezőjük volt, és elkezdtem őke kicsavarozni. De egyrészt baromi nagyok voltak, másrészt nem volt önálló tokozásuk, harmadrész az érinkezőjükről azonnal eszembe jutottak a megbízhatatlan kontaktusok. Kuka. Annó divat volt a takarékoskodás (még az amerikai Digitalnál is) és csak annyi érintkezőt tettek be, amennyi kellett.

Sajnos még a banándugó aljzatokat sem tudom használni, mert ehhez a fröccsöntött házhoz illeszkedik. Ha valamibe be akarnám építeni, egy csomót dolgozhatnék mire neki alkalmas lyukat tudnák csinálni. Egy utolsó kép a műszer alkatrészeiről, mielőtt elfoglalja helyét a kukában.