Fonar akkumuljatornij - akarom mondani akkumlátoros fényszóró

2006-10-21

 

Hát mégis eljött az ideje, hogy megadta magát a családom által nagy becsben tartott, 1987/04 gyártású lámpa. A sokat látott inyencek azt hiszem rögtön a színéből rögtön rájönnek, hogy ez szovjet termék. Ez az a lámpa, amit képtelenek utánozni a kinaiak a gagyi vagy keésbé gagyi LEDes lámpáikkal, és meg sem tudnak közelíteni a MAG lightingnál. Közvetlen azután, hogy megvásároltam, 1987 körül - nem sajnálva rá 33 Rubel és 30 kopejkát, akkori árfolyamon ~17Ft/Rubel - egyszer már szét kellet szednem, és a kapcsolóját upgrad-eltem egy másik szovjet darabbal. Szóval, most hogy ismét bele kellett kukkantanom, gondoltam készítek egy kis beszámolót róla.

Talán feltünt a hátulján ez konnektorra emlékaztető valami. Igen! Ez villásdugó. Ezt a két dugót bele kell csavarni a lámpa fenekébe, majd egy hosszabbítóval be kell dugjuk a hálózatba, ahol úgy emlékszem egy éjszaka alatt feltöltődött, a prospektusa már nincs meg, amiben pontosan megvolt a töltési időt. Töltés után a dugók kicsavarhatók. Eredetileg horgészáshoz vettem, és kb. egy éjszakán át volt képes világítani.

Kicsavartam a szemét, de nem az volt a rossz, és így tovább kellett vizsgálódnom.

Természetes, hogy a lámpának a tartozéka volt a hosszabbító, és kaptam hozzá tartalék izzót is. Amint látható elég spéci darab volt, úgyhogy kezdetben aggódtam, ha mind a kettő ki fog égni, egy másik foglalatot kell majd beleműtsek. Ez az eredeti izzója. Valahol megvan még a tartalék is. Pedig sokat volt használva, bár éjjeli horgászatra soha nem mentem el. Anyú még ma is használja, ezért is kellett megjavítsam.

Valaki azt mondta az oroszoknak, hogy a műanyag nem erős. Biztosra mentek. Ez az ember vagy meghalt, vagy utálja a kínaiakat, mert nem árulta el nekik.

Na végre, a sok duma után az érdekesség. Ez van a lámpa felső részébe beépítve. Kapacitív osztó, greatz. És a szag, amely minden orosz berendezés sajátja. Aki már egyszer érezte, az nem fogja semmi mással összetéveszteni. Nem tudom leírni. Nálunk nincs semmi ilyen, aminek ilyen szaga volna, kivéve az orosz cuccokat. Nem kifejezetten orrfacsaró, vagy szúrós szag, egyszerűen büdös. Igazából a gépzsírjaik voltak büdösek, de ebbe lámpába nem tudom hova kenhettek volna belőle? Azért voltak más specialitásaik is. Volt olyan kajabolt, ahol csak konzerv halat árultak. Komolyan nem volt semmi más az üzletben, csak olajos hal konzerv, meg rohadt büdös. Mostanában ismét arrafelé jártam, hatalmas a változás. Gyakorlatilag elérhető minden olyan szinvonalú dolog mint nálunk, egy kis utánajárást igényelt, hogy feleleveníthessem nosztalgikus emlékeimet, de erről részletesebben talán majd egy másik lapon. Egyébként megint a kapcsoló volt a hibás. Ez megint egy érdekes dolog, egy szorosan összecsavarozott kapcsolóházba, hogy tudott anyi szutyok belekeveredni, hogy az egyébként elég kemény kapcsolót meggátolja az érinkezésbe? Vigyázi kell ezekkel az orosz varázslókkal!

Sajnos látszott, hogy az aksik nincsenek már nagyon jó állapotban, ezért újságpapíron folytattam a feltárást. A két oldalsó csavar kivétele után lekaptam a műanyag fedelet, amib bele vannak ragasztva a kondik, meg a greatz. Ez a megoldás egy kicsit meg kell valjam újhullámos az orosz design-t ismerve, hogy csupán két méretre fröccsöntött műanyag kalodába zárva vannak az akku cellák a testbe csúsztatva. Sehol néhány csavar, sehol egy plomba.

Hát bizony ezeket NiCd cellákat már megharapdálta az idő vasfoga. De figyelem, ismét ízelítőt kaphatuk az orosz design szinvilágából. A kivirágzást nagyjából letakarítottam. Megmértem a cellákat, mindegyik 1.3V-os volt. Azt hitték azért nem világít, mert le van merülve, tehát alaposan felpumpálták. A lámpa kifogástalanúl világított, tehát egyenlőre visszatettem az aksikat. Lehet, hogy majd egyszer kicserélem benne őket, az sem baj ha kisebbekre, legfeljebb gyakran tölthetjük. És akkor lehet, hogy még az unokám is ezzel az izzóval fog világítani:)

Ez szerintem jó végszó, csak eszembe jutott, hogy egyszer a neten láttam egy lapon, ahol ma is világít egy századfordulón vagy az előtt gyártott izzó Amerikában. Pontosabban akkor bekapcsolták, és azóta is világít. Van egy olyan érzésem, hogy valahol baromira át vagyunk verve!

Úgy látszik, nosztalgikus hangulatba kerültem. Egy másik érdekes emlékem, 1993 tájáról. Egy kis cégnél dolgoztam, és a MÁV-nak szállítottunk szünetmentes energia ellátó központokat. A mi berendezésünk sokkal szerényebb méretű, és nagyobb tudású volt, a számítógépes felügyeletről nem is beszélve, mint a korábbi. Az inverter szekrény, az lehet hogy nem az eredeti volt, de ami az érdekes, az akkumulátor tömböt 1968-ban helyezték üzembe, és azóta működött. Nyilván mindenki kiváncsi, milyen akkumulátorok működnek kifogástalanúl 25 éven át, miközben a gépkocsi aksikat 3-5 évente kell kidobáljuk. Pedig ezek is ólom/kénsavas aksik voltak. Úgy kell elképzelni, hogy ezeknek volt egy külön szobájuk. A szobában U alakban egy asztal futott körbe, amin 50-60 literes üvegkádak voltak, tele kénsavval. Ebbe lógtak bele a kályha rostély vastagságú/alakú ólom elektródák. Ja, és alattuk 10cm sav volt, ahova nyugodtan potyoghattak le az apróbb levált szemcsék, nem okoztak semmiféle cellazárlatot:)

Ennyit mára a technika és tudomány világából:)