Élt egy évet

2010-10-10

 

Elég sok pénzt eldöftem már számítógépes video/TV felvételre. Talán az első dolog, egy NVIDIA kártya volt, 4MB RAM-mal, vide ki/bemenettel (30kHUF). Azután egy egész használható Matrox Marvell videó karim volt, amihez tartozott egy külső Zoran chipset-es video digitalizáló/tuner fej (70kHUF). Talán csak az volt a gond vele, hogy nem volt hozzá WinXP driver. Azután vettem egy Hauppage USB-s video/tuner fejet, amivel azért sokat kellett vacakolni, és néha meg kellett küzdeni az USB sebességével (35kHUF). Jelenleg van egy PCI tuner kártyám (10kHUF), de macerás, mert ha fel akarok venni a TV-ről, akkor a gépet is be kell kapcsoljam. Ezért azután elkézdtem nézegetni a HDD-s videó felvevőket.

Jelen vizsgálatunk tárgya ez a Sony RDR-HX750 típusú készülék. Meguntam vacakolni a korábbi videó magnóval, és pénzt nem sajnálva, vagy két éve vettem ezt a videó felvevő kézikészüléket(80kHUF). Gondoltam nem a legolcsóbb cuccost veszem meg, eddig általában bejött. Valahogy a Sony is. Na most ezzel befürödtem. Az alap elképzelésem az volt, hogy felveszünk vele mindenfélét, ami esetleg érdekes, számítógépre átteszem és elmentem, a többit törlöm. Hiába volt rajta USB csati, arról a készülék csak benyelni tudta, és ha jól emlékszem, csak a képeket :(. Videók kinyerésére egyetlen lehetőség a DVD író volt. Egy újraírható lemezre kiírogattam ami érdekelt, és számítógépen VirtuaDub-bal megvágtam, átcsomagoltam, elmentettem. Valamivel több mint egy év után a DVD beadta a kulcsot (persze garancián túl...), pedig az én megítélésem szerint, igazán nem volt túlzottan használva. A többi része müxik a dolognak. Előszőr szét is szedtem, a HDD-t ki is vettem, és megpróbáltam valamiféleképpen felmountolni, de nem sikerült közös file rendszert találnom vele :(. Pedig ez még járható út lett volna, de hiába reménykedtem, hogy valami Linux fut benne. Nem értem mi a csodát kell így bevédeni, saját file rendszer... Szóval, ha már szétszedtem, megnéztem milyen optikai drive van benne. Egyszer már egy közel 20 éves Sony CD játszóban sikerült fejet cserélnem, hátha ebben is sikerül.

Nem egy csúnya készülék.

A hátlapon mindenféle csatlakozó megtalálható.

A palástját nem volt nehéz lekapni. Itt a lenyitott előlap látszik, USB csatik, video bemenet... Az előlapot kicsit macerásabb volt levenni, a DVD drive ajtajának fedőlapját kellet azt hiszem előszőr lekapni.

Előbukkan a meztelen valóság, nem csúnya.

Ez maradt, miután leválasztottam az előlapot. Baloldalt látható a táp, ami végül is korrekt. Ami nagyon inkorrekt, a középen látható DVD drive, meg az alóla kilógó panel. Nem standard DVD drive. Jobbra egy nagy panel fölé van beszerelve egy 160GB-os SATA HDD. Gondolom, ezt nem lehet simán nagyobbra cserélni, imádom az üzletpolitikát :(. Jobb felső sarokban van a tuner. A jobb oldali panelen vanak a bemenetek, analóg kimenetek, a középsőről jön ki a digitális audió, és a HDMI csati. Ez valami iszonyatos öszvér megoldás. A Sony bevásárolt valami félkész modult, amihez azután hozzábarkácsolta a többi szükséges dolgot. Ez fáj.

Megküzdöttem a DVD drive kiszerelésével. Alatta egy újabb panel van. Ez megint fáj. A korábbi konstrukciós elvek úgy szóltak, hogy a készülék legyen minnél olcsóbb. Legyen a panel bakelit. Egy panel legyen az egész készülékben. Egyoldalas panelt használjunk, és ha kell használjunk átkötéseket. És még a Sony is így csinálta, még autó rádióban is, és hosszú évekig működött kifogástalanúl a Zsigulimban. Hát ha így a barkács boltban vásároljuk meg a félkész paneleket, és ebből próbáljuk meg összehackelni a készüléket, persze, hogy rohadt drága lesz. A csillogó külső...

A kibányászott drive.

A drive fonákja.

És leszedett feddlappal.

Azonosító címke hegyek, gyártóra utalás nuku. Persze, ha valaki elszánt, és elnéz szervíz alkatrészekkel foglalkozó cégek weblapjára, mondjuk HQ-Video-éra, akkor talál ezt-azt. Speciel az egyik legdrágább drive, kísértetiesen hasonlít rá, 24kHUF árban, Panasonic gyártmány. Ennyit nem reszkíroztam meg rá, próba-szekerce alapon.

Élt egy évet, és nekem ez 80kHUF-ba került :(.