Kondenzátor mikrofon patron

 

Tulajdonképpen kisérletezés céljából vettem két 80 Ft-os elektret mikrofon patront, amit merő megszokásból az asztalomra tettem, hogy jól járja át munka légköre (sajnos mühely szagot műhely hiányában nem írhatok).

Engem meglepő módon, a fekete pöttyről három éves fiam a játék katica bogara pöttyei jutottak az eszébe, amit neki azonnal le kellet kapirgálnia.

Persze az első reakcióm nem az volt, hogy tulajdonképpen már régebb óta furdalt a kiváncsiság, hogyan néz ki egy elektret mikrofon patron belűlről. De végül is itt az alkalom, hogy egyet szétvágjak, és lefényképezzem. Először nézzük meg a kapszulát hátúlról is:

Hátul két érintkezőt találunk, amelyek tipikus bekötését az 1. ábra mutatja. Ennek előnye, hogy a kapszula közel vonal szintű jelet képes leadni, hátránya a jelentős torzitást. A 2. ábrán ábrázoltam a kapszulában lévő alkatrészeket is, hogy így tisztábban láthassunk.

Az interneten találtam egy érdekes project-tet, ami a házhoz vezető fólia csikok elvágásával, az elektronika módosításával készít házilagos kondenzátor mérőmikrofont: http://www.linkwitzlab.com/sys_test.htm A 3. ábra mutatja, hogyha átalakítjuk a kapcsolást source követővé, akkor ugyan elveszítjük az erősítésünket, vagyis egy jó mikrofon erősítőre lesz szükségünk, de tulajdonképpen egy jó minőségű kondenzátor mikrofonhoz jutunk, kis torzítással. A 4. ábra azt mutatja, hogy az előbbi link alapján, elegendő a fém házat a másik tappancshoz átkötnünk, és ekkor az előző kapcsolásnak megfelelő, de ugyanakkor kétpólusú kapszulához jutunk (a járulékos alkatrészek elhelyezhetők az erősítő bemenetén). Az erősítőt igyekezzünk közelre helyezni a módosított kapszulához.

De lássuk mit is találtam a kapszulában?

A kapszula közepén található kör alakú nyílását egy kör alakú szövet folt takarja, nyilván hogy ne jusson por a membránra. Egy kis marófej segítségével kétoldalról felvágtam a külső alumínium köpenyt. Sajnos elég ügyetlen voltam, és sikerült belekapnom a membránba. Nem tudtam pontosan eldönteni, hogy a membrán egy vékony fém fólia, vagy fémezett műanyag folia, de inkább az utóbbira hajlok. Ez rá van sütve vagy ragasztva egy alátét szerű fémgyűrűre. Tulajdonképpen ez a gyűrű tartja kifeszitve a fóliát, ami a kondenzátor egyik fegyverzete, és biztosítja az érintkezést az alumínium köpenyhez. Ez alatt található a rózsaszínű, vékony, műanyag szigetelő gyűrű. A gyűrű alatt előszőr a kerek kis fémlapot láttam meg, hat kis lyukkal, ami a kondenzátor másik fegyverzete. Ezt megpróbáltam kifeszegetni a műanyag hengerből, amikor megdöbbenésemre megláttam alatta a szabályos tokozású FET-et (nem TO92, de ahhoz hasonló, kisebb). Végül is csak úgy sikerült szétépítenem, hogy a henger másik végéhez illeszkedő panelről leszippantottam az ónpacákat. Ekkor megadta magát és a képen látható darabokra tudtam szedni. A műanyag henger egyrészt mint távtartó funkcionál, másrészt talán a képen is látszik a tetején a kis perem, ami elszigeteli a hat lyukkal ellátot fegyverzetet az alumínium köpenytől. A fet gate-je rá van hegesztve a fegyverzetre, a másik két elektródája a kis panelbe van beforrasztva. A panelen látszanak a kis fólia csíkok, amik a FET drain-jét összekötik a köpennyel, illetve a kondenzátor másik fegyverzetével. Ha módosíani akarjuk a kapszulánkat, ezeket kell átvágni, majd a peremet a másik tappanccsal összekötni.

Elő a láncfűrészt kartársak!