Állólámpa javítása

2006-12-22

 

Egyszer megkívántunk egy szép modern állólámpát a lakásunkba. Elég kedvező áron sikerült az OBI egyik akciójában egyhez hozzájutnunk. Nemcsak szép volt, hanem mindkét lámpájának a fényereje külön szabályozható is volt. A tetején egy 250W-os halogén izzó ontja a fényt, az oldal karjában pedig egy 40W-os kisebb halogén izzó található. Ezzel azért kötöttem közelebbi ismeretséget, mert már töbször is kellett cserélni. Ha jól számolom, ez a harmadik. Ez azért fájdalmas, mert olyan izzót kell keresni hozzá, ami egyrészt 230V-os, másrészt dimmelhető, és ez a legdrágább fajta, néha sikerül 1kHUF alatt beszerezni.

Aztán egyszer történt, hogy a felső égőt nem tudtuk többé szabályozni, csak ki/be kapcsolni. Ez kíváló alkalmat kínált arra, hogy szétszedjem. Egész korrekt az áramkör kialakítása, a fémházon belül kis műanyag dobozba van zárva.

Nyilván a hiba a műanyag dobozon belűl található. Mondjuk arra tippeltem, hogy az egyik triac zárlatos lett.

Ez az áramkör teljesen kitölti a műanyag dobozt. Szóval az csak az én előítéletem, hogy a hűtéshez a felületeken kívűl némi légáramlás is szükséges. Igaz nem éreztem soha, hogy melegedne. Lehet, hogy az a hűtőzászló is felesleges akkor? A tudásvágy ösztöne uralkodott el rajtam, és nagyjából visszarajzoltam a kapcsolását. Hát valahogy többet vártam. Igaz nem is én lettem milliomos állólámpák gyártásából.

A hibát persze hiába is próbáljuk előre behatárolni, az áramkörök kacagva húznak csőbe bennünket. A triac nem látszott zárlatosnak. Mikor rámértem a potira, nagyon hülyén viselkedett, nem változott az ellenállása. A potméter házába került valami szennyeződés, fém szemcse, ami a pályát rövidre zárta. Mikor szétkaptam kieshetett, mert megjavult, igy nem kellett helyette másikat vadásznom. És a lámpa boldogan világított, amíg... elő nem került megint a fémszemcse. Valószínüleg a poti házát nem is hagyta el. Ha majd elég erőt gyüjtök, hogy megint szétkapjam, nem leszek ilyen felületes, kimosom a poti házát rendesen.