VFx audiofil végfokozat család

2007-12-05

 

Visszhangok az Internet-ről

A napokban kaptam egy e-mail-t, hogy egy fórumon előjött a kapcsolásom, és szívesen látnák a hozzászólásomat. Alaposan meglepődtem. Később az is kiderült, hogy az erősítő kapcsolásaimnak saját fórumaik is vannak. Néha kaptam egy-egy érdeklődő, vagy éppen segéjkérő levelet, amiből gondoltam, hogy néhányan kipróbálták a kapcsolásaimat, de arra nem számítottam, hogy ilyen nyüzsgés alakuljon ki. Itt szeretném megköszönni a fórumokra elküldött köszöneteket. Ez most marhára úgy hangzik, mintha magamat fényezném, hát annak is felfogható:) Fórumokon gyakran uraznak, de baráti szándékú emberek nyugodtan tegezzenek.

VF3:   http://www.hobbielektronika.hu/forum/topic_2177.html?pcount=15&pg=0
VF2:   http://www.hobbielektronika.hu/forum/topic_2662.html?pg=0&pcount=15&date_order=ASC
VF2:   http://forum.audiodiy.hu/viewtopic.php?t=366&postdays=0&postorder=asc&start=825

A kapcsolásokat én agyaltam ki, az evolúciójuk sorrendjében lettek beszámozva. Sőt, mivel nem volt gyakorlatom a FET-ekkel, eredetileg tranzisztorokkal terveztem. Egyik kedves levelezőm megküldte az 1984 RCA POWER MOSFET DESIGN-ban fellelhető kapcsolást, ami nagyon hasonlít az én terveimhez. Lehet, ha korábban ismertem volna, nem vacakolok VF1-VF2-vel 3-4 évet. Még az is lehet, hogy megelégedtem volna ezzel kapcsolással (boccs a kép minőségért) :

Szeretném előre bocsájtani, azok számára akik már korábban jártak itt, hogy ezen a lapon a korábbi kapcsolásokkal találkozhatnak, de eljött az ideje, hogy kissé felújítsam őket. Ezt főleg a számos levél indokolja, amit az erősítőkkel kapcsolatban kaptam. Számomra érdekes, hogy levélíróimat elsősorban talán nem a végfok minősége, hanem tinkább a kis anyagszükséglete motiválja. A három kapcsolást egybefoglaltam. Ennek oka, hogy a VF2 megépítését merem elsősorban ajánlani mindenkinek. A VF3 egyfajta kísérlet volt, hogyan lehetne a legminimálisabb alkatrész felhasználással erősítőt építeni, otthoni sokcsatornás felhasználásra. Ez a kapcsolás is jó minőségű, és volt kedves olvasóm aki megépítette és megelégedéssel használja. A VF1 volt az első változat, ami így utóbb talán már kissé bonyolultnak tűnik, de egy jó darabig ezzel kényeztettem füleimet. Kezdetben voltak üzleti elképzeléseim az erősítővel, de jelenleg nem készítek végfok modulokat. A kapcsolásokat közzé teszem, mindenki megépítheti saját magának, de mindenféle jogokat fenntartok velük kapcsolatban. Attól függetleül, hogy elsősorban a VF2-t ajánlom, érdemes mindegyik írást elolvasni.

Néhány probléma a fórumokról:

Sokan komolytalannak gondolják a kapcsolásaimat, mivel kevés és olcsó alkatrészt tartalmaznak csak. Biztosan igazuk van. Aki meg belevág és megépíti, annak kívánom szerezzen sok örömöt rajta a zenehallgatás. Azt azért nem értem, miért gondolják, ha egy kapcsolásban van 200 alkatrész, akkor az tutibb? Minnél több alkatrész van a kapcsolásban, az annál több induktivitás, szórt kapacitás, csatolás, zajfeszültség. A Hifi Piac 9.számában találtam ezt az idézetet: “Bármely tisztességesen megépített erősitő egyformán szól.” (Peter Walker a QUAD igazgatója).

Érdekes kérdés, hogy az integrált áramkörös, vagy a diszkrét alkatrészekből (tranzisztor) felépített áramkör jobb-e? Bocs, hogy a csöveket kihagytam, a fenntartásaimat most hagyjuk, maradjunk annyiban, hogy nem is igazán értek hozzájuk. Ha megnézzük egy 6-8-20 tranzisztorból felépített kapcsolást, akkor egymás után kerülnek elő az analóg integrált áramkörökben használt struktúrák. Márpedig, a 20 tranzisztoros kapcsolás, a marék ellenállással, kondival már egy szép nagy panelt elfoglal. Ez biztos, hogy több zavart fog összeszedni, mint egy chip. Talán nem kell bizonygatnom, hogy az egy chippen lévő alkatrészek hőeggyüttfutása is jobb lesz. És nem csak a hőegyüttfutás, hanem mivel az alkatrészek egyazon technológiai eljárás során készülnek, az egymáshoz való viszonyuk (pl. béta...) nem változik, mert azt a IC geometriai rajzolata szabja csak meg. Az analóg műveleti erősítők teszik lehetővé, hogy a kapcsolásaimban különösebb válogatás nélkül használhassuk a diszkrét alkatrészeket.

A FET-ek hűtőzászlójára ragasztott diódáknak hőkompenzáló szerepük van. Azért kell a zászlóhoz ragasztani, hogy a dióda hőmérséklete kövesse, együtt fusson a FET hőmérsékletével. A FET-ek nyitófeszültsége a hőmérséklet növekedésével csökken. A diódáké szintén. A diódák olyan módon vannak az áramkörben elhelyezve, hogy melegedés hatására csökkenjen a FET-ek nyitó feszültsége is. Kezdetben próbálkoztam tranzisztorral is. Igazából a FET-ek nyitófeszültségét/hőmérséklet karakterisztikáját a legjobban a FET-ek követik:). De gyakorlatban megelégedtem a diódák által biztosított kompenzálással is. Úgy emlékszem, a kapcsolásokban így is sikerült nyugalmi áram növekedését 30%-os határon belűl tartani. A hőkompenzálást nem én találtam ki, csak ezt a ráragasztott diódásat.

A kapcsolásokat csak úgy szabad kipróbálni, ha FET-eket legalább ideiglenes valami hűtőfelületre csavarozzuk. Élesztéshez ne kapcsoljunk rá terhelést! Célszerű a tápágakba 20 Ohm körüli ellenállást tenni. Előbb legalább egy feszültségmérővel ellenőrizzük, hogy a kimenet beállt-e 0V-ra? Azután az egyik tápfesz ágba kössünk árammerősség mérőt, és állítsunk be 80-100 mA körüli nyugalmi áramot! Vagy ha bent van a 20 Ohm, azon ugye 2V körüli feszültséget kell mérnünk (20 Ohm* 0.1 A = 2 V).

Koppanás gátló áramkör hasznos kiegészítés a végfokhoz. Elég nehéz jó kapcsolást csinálni. A lényege az, hogy csak az erősítő bekapcsolását követően 1-2 másodperc múlva kapcsolja a kimentre a hangfalakat, amikor a bekapcsolási tranziensek már lezajlottak. Kikapcsolásnál pedig fordítva. A legbiztosabb, ha csinálunk az erősítőnknek elektronikus vezérlést, külön táppal, egy relével a hangfalakat kapcsolva, egy másikkal a 230V-ot. Aztán van egy másik bomba biztos megoldás, de az sokkal olcsóbb. Egy szimpla kapcsolóval kézzel kapcsoljuk le/fel a hangfalakat:)