Új gép - Sony A7 II

2020-04-03

 

Eddig APS-C Canon-jaim voltak. Tudtam korábban is, hogy előnyös ha nagyobb a képérzékelő. Digitális technikánál a nagobb képérzékelő nagyobb pixeleket jelent, amik több foton befogására képesek. Előrelátóan olyan fix objektíveket vettem, amik feltehetők majd fullframe-es vázra is. Persze nem voltam eléggé előrelátó. Tavaly nagyon megkívántam egy fullfram-es masinát. Hofi megmondta, hogy minden az Anyegin múlik. Szóval tudom én mi a jó, de sajnos a gyártók is, így kénytelen vagyok mindig mérlegelni mit engedhetek meg magamnak. Használt Canon 5D-n, 6D-n gondolkodtam. Az első széria használt darabjait ugyan már elérhető áron vesztegetik, de be kell ismerni, vannak hiányosságaik a későbbi modellekhez képest. Azután beszélgettem olyan emberrel, aki láttott már... szóval azt mondták, hogy a Canon 6D II-vel jobban járok, mint egy használt Canon 5D I-II-III-mal. Azután olvasgattam a neten mindenfélét, és valahogy ráakadtam a Sony Alpha sorozatra. És láttam, hogy a már több mint 4 éve piacon lévő a Sony A7 II modellt, alap zoom objektívvel, memóriakártyával, plusz aksival, tisztító készlettel feltúrbózva, hozzávetőleg egy Canon 6D II váz árának a feléért tudom megvenni (leakciózva Karácsony előtt, ebből is látszik nem nem itthon). A Sony-nál is igaz, hogy az első generáció a legolcsóbb, de a második vázban megjelentek olyan előnyös dolgok, mint például az 5 irányú képstabilizátor az érzékelő rángatásával. Azóta megtudtam, hogy a Sony 7S sorozat a videósoknak készül, a Sony A7 már a negyedik generációnál tart, a Sony 7R sorozat 50 Mpixel körüli felbontással hasít, a Sony A9 sorozat a profiknak kedveskedik 20 kép/sec sebességgel, meg mindennel, amit a Sony ki tudott találni. Na most olyan emberrel nem találkoztam, akitől vásárlás előtt komolyan tudtam volna kérdezni a Sony fullframe-es gépekről. Annyit olvastam, vagy halottam, hogy a Sony-k menüje elba..., csomó funkció gomb van rajtuk, amit arra programozok be amire akarok, meg hogy a Sony képérzékelő lapkájára direkbe rá van integrálva a kiolvasó elektronika, ezért sokkal dinamikusabbak a szinei, alacsonyabb a képzaja. És ez mind így igaz.

Szóval megint vakrepülés, nem bírtam ellenállni Karácsony előtt a kecsegtető árajánlatnak. A fotósok tudják, ha másik gyártóra váltunk, a nagy kihívás az, hogy repül az összes cuccunk amit a korábban évek során apránként összevásárolgattunk. Igazából a döntés után kezdtem jobban utánaolvasni, mi is az amibe belezúgtam. Megörültem, mert ugye a Sony A7 II fullframe-es gép, de MILC és nem tükörreflexes, ebből adódik a lehetőség, hogy készíthető hozzá olyan adapter, amivel a korábbi tükörreflexes objektívek felcsavarhatók rá, és a kis kínaiak nem is késlekedtek ezzel, csak nézzetek utána bátran. Lentebb majd részletesebben írok erről.

Furcsa, hogy nincs beépített vakuja. Az ember persze ritkán használja komolyabb gépen, de egyszer-egyszer... Addig nézegettem utána, amíg találtam a Sony vakupapucshoz Canon vakut illesztő adaptert.

Ezeken felül még sürgős szükségét éreztem egy vezetékes távirányítónak. Sony-nál ez a mikro USB csatiba megy be, ezért, meg 3 USD-ért, most nem fogtam bele saját fejlesztésbe. Lehet kapni kombináltabb darabokat is, amiket fel lehet mindenfélére programozni, de én úgy gondolom, hogy amikor az ember helyzetben van, meg kell becsülje, ha valami egyértelműen működik, (meg ez olcsóbb is :).

Miután végre kezembe kaptam a gépet, fél délelőttön át töltöttem a csont üres aksit az éppen kéznél lévő laptopom USB csatijáról. Ez azért kellett mert, nem EU-s táp járt hozzá. Az akku töltése alapból úgy történik, hogy betesszük a gépbe, és azt rádugjuk egy USB töltőre, prospektus szerint 150 perc. Mondjuk fel lehet ezt úgy is fogni, hogy ez milyen jó, de Canon-éknak az a szokásuk, hogy külön aksi töltőt adnak a gépeikhez. Lehet, hogy a szokásaim rabja vagyok, de halaszthatatlanul be kellett szereznem potom áron a kínaiaktól egy töltőt két plusz akkuval (és ez kevesebb mint 20 USD volt, + 1hó várakozás). Ma megkínoztanm a gépet, elvileg csontra lemerítettem az egyik akkut, sárga volt és egy vonallal át volt húzva az ikonja, de a gép továbbra is kifogástalanul működött egy darabig, azután akkut kellett cserélnem.

Mint az ikonokból látjuk, minden ellen védett, talán a vírus sem támadja meg. Szépen, komótosan töltöget, nem kell félni, hogy túlmelegszik és lyukat éget az asztalba. A töltő több töltést pumpál az akkukba, mint a fényképezőgép. Nem kell 4-5 Amperes táp hozzá, megelégszik a számítógép USB3-as csatijával is. A fényképezőhöz adtak egy plusz aksit, de kell is hozzá, mert használat közben érezheőn merül. Hosszabban még nam fotóztam vele, hogy több gyufaskatulyát is be kelljen vetnem, de amikor a menüjével birkóztam, akkor több aksit is lemerítettem. Az az érzésem, nem olyan lineárisan jelzi vissza az akkku kisülését mint a Canon 80D. Amikor azt látom a kijelzőn, hogy az akku gyengül, akkor már nem sok van hátra. Gondolom a boltban is tudták, hogy viszonylag gyenge az akku, ezért csomagoltak rögtön a géphez egy utángyártottat. A következő szériába már dupla ekkorát épített a Sony.

De ennyi fecsegés után fókuszáljunk végre a gépre. A gépet FE 3.5-56/28-70 Optical StedyShot obival szállították. Tudom, hogy nem egy csúcs, de kezdésnek ok. Segített megismerkedni a géppel és fotózni is lehet vele. A gépet kézbe fogva sokkal kisebb, mint a Canon 80D-m, könnyeb is, meg szögletesebb is. Mikor végre elsütöttem, vártam valamit, de semmi különös. Gyorsan, hibátlanul fókuszált, exponált, és a képben nem találtam semmi kivetnivalót. Nem rögtön az első alkalommal jöttem rá, hogy miben léptem előrébb ezzel a géppel. A gép 2-3 fényértékkel jobban teljesít, nekem ISO 1600-ig rendben van a képe, ISO 3200 is elfogadható, és azután kezd hangyásodni. A gépet 1/20-1/15 sec-ig szabad kézből ki tudom tartani! Mondjuk ez nem általános nálam, csak volt, hogy így sikerült beállítanom. Arra számítottam, hogy végre nem kell crop faktorral kalkulálgatnom, szélesebb látószögem lesz, de ami kellemesen meglepett, hogy sokkal kissebb mélységélleséget, tehát szűkebb éles tartományt lehet elérni még ilyen relatíve nem nagyon fényerős obival is. A háttérelmosást szeretném ezzel a kék mocimról készített képpel illusztrálni. A fényforrás egy szimpla LED-es égő volt, ISO400, 69mm, F6.3, 1/60sec-mal készült, kb 40cm-ről, a hátteret képező kupleráj 15-20 cm távolságban volt, szimplán JPG képeket lőttem, igaz a lenagyobb felbontásban. Nem tettem állványra a gépet.

Még nem sokat dolgoztam a RAW képeivel. Nekem az a benyomásom, hogy a Sony JPG-k alapból azon a szinten vannak, amiket a Canon-os RAW képekből ki tudtam hozni. Szintén benyomás, hogy a Canon gépek egy kicsit, nagyon halványan sárgán melegebbre szinezik a képet. A Sony szinhelyesebb és élénkebb, jól értsétek, nem túlhúzott.

Én nem nagyon tervezek rákattanni a videózásra, de a beállítási lehetőségekből érezhető, hogy a Sony otthon van a videó technikában. Egy csomó olyan funkciót építettek be, amiknek fényképezés közben talán nem fogom a hasznát venni. Ilyen arcfelismerő, olyan követő fókusz, arcregisztrálás... Én egyszerű módon középre szeretek fókuszálni, azután elhúzom oda a gépet, ahogyan a képet komponálni szeretném. Alig érezhető az expo gomb benyomásánál a két fokozat. Nagy különbség, hogy a MILC gépeknél nem az optikai, hanem egy vetített képet kapunk. Nagyon zavart, hogy exponálás után felugrik az elkészült kép, mikor én a következő képet akarom lőni. A [MENU] - [Custom Setting] - [2] - [Auto Review] - [10 sec]/[5 sec]/[2 sec]/[off] menüből a kikapcsolást választottam. Ha meg akarom nézni a képet, nem tart semmiből a lejátszás gombot megnyomni.

A másik kihívás az volt, hogy a Canon objektíveket kevés kivétellel csak manuális módban tudom használni, és rá kellett jöjjek, mi ennek a módja. Ekkor mélyedtem el a menüjének, meg a beállíásainak - nem túlzok - a bugyraiban. Én kis naív, azt hittem, ahogy minden gépkocsiban van kormány, fék, gáz, szóval a fényképezőgépekben is ilyesféleképpen vannak alkatelemek, beállítási lehetőségek. A Canon elkényeztetett bennünket a magyar menüvel. A Sony-t maximum angolra tudjuk állítani, de az a baj, nagyon nem egyértelmű, hogy egy angol menüpont mire vonatkozik, mit csinál. Letölthető angol, meg magyar manual is. A magyar a sz..abb, az angolt meg mellé lehet tenni. Miután egy ilyen Shakespeare műfordító lefordított egy műszaki szöveget, nem lenne baj ha egy szakértő lektor átfutná, aki tudja egyes kifejezések az adott környezetben mit is jelentenek, vagy egyáltalán le kell-e fordítani. Olyan a természetem, ha valamibe beleakadok, nem bírok továbbmenni, mig ki nem bogarászom meg nem értem legalább egyszer, az adott dolog hogyan működik? Szóval elkezdtem felderíteni a gép menüjét, a beállítási lehetőségeit. Ehhez szinkronban olvastam mindkét manualt, lépegettem a gép menüpontjai között, használtam a beépített súgóját, találtam egy Sony web oldalt, ahol rá tudtam keresni az egyes funkciókra, és nem átallottam egyes korábbi APSC Sony gépek kezelési leírásába is beleolvasni. Mindegy, a Sony persze mondhatja, hogy nem is a leírással van a baj, hanem ..., a manual az jó. Oldalakon keresztül taglalja hogyan tegyük be az akkut, hogyan tekerjük fel az obit, hogyan vegyük le az obi sapkáját, és mi lesz ha benézünk a kis lyukon. Van egy pár gomb, tárcsa, bütyök a gépen, de azért annyi nincs, hogy ne lehetett volna mindegyiknek másik számot adni. Ahány rajz van, azokon mindegyiken újra kezdődik a számolás, azután meg elég nehéz hivatkozni, hogy az n. oldalon, az x gomb... Csináltam egy doksit menüpontokról, beállíásokról. Nyilván nem helyetesíti az eredetit, nem is fejeztem még be, és lehetnek benne hibás értelmezések, de közreadom, bizva abban, hogy lesz akinek segít.

Új témát kerestem, egy scart csatlakozót, mert most az autó fókuszt, és a manuális fókuszt szeretném összevetni. Nem változtattam az eredeti képeken, csak kivágtam belőlük. Ez az autofókusszal lőtt kép.

Ennél a képnél manuálisan fókuszáltam, talán egy hangyányit élesebb, vagy csak éppen máshova került a fókusz. Sony objektíveken, már az olcsóbbakon elég kevés kezelőszerv található, konkrétan van egy zoom gyűrünk meg egy fókusz. Tehát menüből kell kiválasztanunk a manuális fókuszálást. Nekem ez úgy megy a leggyorsabban, ha megnyomom az [Fn] gombot, kiválasztom a [Focus Mode]-ot, majd a legalsó [MF] módot választom. Keresgéltem, fókuszáláshoz hogyan lehet a képbe belenagyítani. Felesleges volt, ahogy a zoom gyűrűt elkezdjük tekergetni, automatikusan belenagyít a képbe. Ez tök jó, de sajnos a Canon obijaimmal ez a funkció nem működik. A belenagyitás ideje állítható, [MENU] - [Custom Setting] - [1] - [Focus Magnif. Time] - [2sec] / [5sec] / [No Limit]. Biztos lassú vagyok, de nekem [No Limit] idő kell, nem úgy mint az automatikának.

Lehet, hogy nem jó témát választottam, váltottam Nagyapám öreg zsebórájára, távolság kb. 50cm, AF. A fehéregyensúly az [AWB]-re állítottam, itt jól elment, de nem akarok állítgatni a képeken, csak kivágok belőlük egy-egy darabot.

Ez a kép manuális Fókusszal készült, most győzött az AF.

Kínaiaknál a másik kihagyhatatlanul olcsó cucc egy két gyűrűből álló makro toldó készlet volt.

Így néz ki a Sony vázon.

Ezzel készült a következő kép. Ez 28mm-es, AF állásban készült, és nagyon közel kellett tartani a gépet, kb 5cm. A kivágott képen nem látszik, hogy az obi részben kitakarta a lámpát. Lehet, hogy állvány sem ártott volna...

Ez a kép 70mm-es, AF állásban készült, távolság kb 10-15cm.

Nyugtalanított, hogy valami nem ok. Visszatettem a Meike makró gyűrűket, és áttettem a gépet MF-be. Kiderült miért nem voltam elégedett a korábbi képekkel. Így néz ki az üveg.

Ez meg hozzávetőleg a számlap. Na akkor hol volt a fókusz az előző képeken?

Következő rekvizítum a viszonylag olcsóbb Andoer gyártmányú EF-NEX konverter, ami azt jelenti, hogy a Canon obikat fel lehet tenni vele Sony E bajonettes vázra. Nagy reményeket fűztem hozzá. Láttam hogy az átvezetések benne vannak, a gép el fogja tudni érni az obit. Na most itt tévedtem. Azok az érintkezők nem szimpla átvezetések, belül egy elektronika van, ami a tolmácsol a Sony váz és a Canon obi között. Ez csak utóbb derült ki számomra. Az még kutatás tárgyát képezi, hogy melyik adapter (vettem egy másik gyártmányút is) melyik obival müxik, mert nem konzekvensek abban, hogy az egyik egy gagyi kínai, a másik drágább meg mindent visz. Jelenleg azt hiszem, mint ahogy a Canon váz a Canon obikkal muzsikált a legjobban, ez valószínű a Sony-nál is. Az állványra való felerősítésre szolgáló lelógó láb leszerelhető, leszereltem.

Az első áldozat a Canon 100/2.8 USM Macro obim. Próbálgatja a fókuszt állítgatni (AF), olyan is előfordult hogy sikerült, de igazából csak manuális módban működik. Ezt az obi AM/MF kapcsolójával tudjuk elérni. A belenagyítást a [C2] gombra programoztam fel. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy [MENU] - [Custom Setting] - [6] - [Custom Key Setting] - [Custom Button 2] - [Focus Magnifier] -t választjuk. A [C2] kétszeri megnyomására akár a hátlapon, akár a keresőben szépen belenagyít a képbe, és tűélesre tudjuk állítani a témát. Mondjuk nem sporteseményre való.

Sokat vacakoltam, mire sikerült ez a kép, és be kell valljam, nem is oda állítottam a fókuszt, ahol azután éles lett. Kell az állvány, de most lusta vagyok elővenni.

Következő páciens a Canon 35/2 obim. Ennek semmiyen különösebb tulajdonsága nincs, mint hogy viszonylag széles látószögő, nagy fényerejű, és nagyon szép éles képe van. AF természetesen nem müxik.

Ilyen vírusos időben most csak az asztalomon a billentyűzet A betüjét szemeltem ki fókuszpontnak, és kinyitottam f/2-re az obit. Valamennyire talán látszik, hogy az A betütől kicsit távolabb már szépen mos mindent. Persze csinálhattam volna kisebb blendével szép tájképet az asztalomról, de azt hiszem az legfeljebb csak engem érdekelhet. Jobb oldalt az nem peremsötétedés, legalábbis nem az obié, hanem a lámpámé.

Nagy meglepetés volt a Canon 28-200/3,5-5,6 obim, mert csaknem hibátlanul fókuszál ebben az összeállításban. Eredetileg azért vettem, hogy fiam iskolai fellépéseit meg tudjam örökíteni. Cropps vázon kellet a 28 mm-es látószög, hogy az egész szinpadot be tudjam fogni, és az is kellett hogy rá tudjak zoom-olni. Mondjuk jobban szerettem a Canon 15-85 ös objektívemet, de majd mindjárt írok arról is.

Itt van egy 28 mm-es asztal tájkép. Itt teljesen kétségbe esett a gép, hogy mi is a téma, az AF hallgatott, át kelett tegyem MF-be. Középpontra van egyébként állítva a gép. Kicsit hosszabb fókusztávnál, illetve ha nem volt ilyen kupi a gép előtt akkor már működött. Lehet, hogy több fény is segítene.

Nem tudom mit gondolt a váz, milyen obi van rajta, de 200 mm-nél a fókuszban középen még alfókuszpontok is megjelennek, amit még a Sony objektívemnél sem láttam. Mondjuk van egyfajta érdekesség 200mm-en fotózni 60 cm-ről egy órát, de amúgy nagyon jól sikerült kép lett, már úgy értem éles, színhelyes.

Ez pedig az általam legjobban szeretett Canon 15-85/3,5-5,6 obi. Ez egy APSC utazó zoom, beépített stabilizátorral. Fullframre átszámolva 24-136 fókusz tartományt tud. Tulajdonképpen mindent le lehet vele fényképezni.

Az AF nem úgy működik mint a Canon-on, erölködik, apró lépésenként közelít rá a témára. Segít neki, ha kikapcsolom az obi stabilizátorát. Így néz ki egy APSC obi képe fullframe vázon. Kicsit túlhúzott a peremsötétedés :). A kép 85mm-en készült, AF-fel.

Tud ez a lencse többet is MF-fel.

Viszont a Sony is tud egy nagy trükköt. Beállítható, hogy APSC vagy FullFrame objektív van a gépen, és képes kivágni a FullFrame tartományból az APSC tartományt, igaz ilyenkor kisebb lesz a képünk. [MENU] - [Custom Settings] - [5] - [APS-C Size Capture] - [On] / [Auto] / [Off] között választhatunk. Alapból [Auto]-n van. Ha nem Sony objektívet teszünk a vázra, és nem tudja kifogástalanul kezelni, akkor a váz biztos ami biztos alapon automatikusan APSC kivágásra vált. Ezért jobb ha manuálisan beállítjuk milyen obit tettünk fel. Ez a kép [On] beállításal, 85mm fókusztávval, MF módban készült, a teljes képből vágtam ki, hogy lehessen látni rendben van az élessége.

Ez a kép viszont azt mutatja, 15mm-be milyen sok minden belefér. Azt hiszem a lámpa féynének a becsillanása vezeti félre az automatikát. Tényleg, még nem írtam az AUTO ISO beállításról. Az érzékenységet a [MENU] - [Camera Settings] - [4] - [ISO] menüpontban állíthatjuk be. Az [ISO AUTO] is jó valamire, de az [AUTO] beállítást válasszuk. Ilyenkor a gép igyekszik az érzékenységet automatikusan a témának megfelelően beállítani. Fentebb már írtam, hogy azért nem lehet az automatikára mindent rábízni, mert rezzenetlenül képes feltenni az érzékenységet akár ISO 25600-ra is. Ha az [AUTO] kiválasztásánál jobbra gombot nyomunk, jobbra melette le/fel beállíthato a minimum és a maximum, amit a gépnek engedélyezünk. Én nem nagyon szeretem a hangyás képeket, ezért 100-1600 közötti tartományt állítottam be.

Ez a legnagyobb fényerejű objektívem, Canon 50/1,4. Használtan vettem. Canon APSC gépen éppen 80mm a fókusztávolsága, ideális portré fotózáshoz, nagy fényereje lehetővé teszi kis mélységélességű képek készítését. Sajnos az AF nem működik.

Így muzsikál f1.4-en, ömlik be a fény, az órától kb 50cm-re voltam.

Ha kicsit szűkebbre vesszük a blendét, mondjuk f3.5-re, élesebb képet kapunk.

Következő versenyző a korábban már említett másik EF-NEX adapter a Viltrox istállójából. Mint az alábbi képen látható, ennek két érdekessége van. Van rajte egy mikro USB csati, amivel a frissíthető a programja, ezt rögtön meg is tettem. Az eném annyiban már más modell, hogy az USB csatit nem az objektív külső palástjára, hanem belső részére tették. Nagyon egyszerű a frissítés, ha rádugjuk a PC-re USB kábellel, pendrive-nak látszik, de csak a rámásolás működik. Tehát rámásoljuk a megadott file-t, ami kis idő után látszólag "eltűnik" a tárhelyről, és készen is vagyunk. A másik érdekesség a [Focus Swich], ezzel választhatunk [PDAF] - fázis érzékelő és [CDAF] kontúr érzékelő AF között. Az van erről írva, hogy a fázis érzékelő gyorsabb, de ahol nem működik, ott lasabban, de működhet a kontúr érzékelés.

Mivel az Andoer adapterrel nem voltam elégedett, azt gondoltam, hogy olcsó húsnak híg a leve. Talán a nem annyira olcsó... Azért igyekeztem előre felmérni mit tud a Viltrox.

Eléggé belefáradtam már ebbe a írásba, gondolom kedves olvasóm sem igen tudja már melyik obinál tartunk, szóval a Viltrox-ot nem fényképeztem végig, hanem egy kis összegzést készítetm a tapasztalatimról, melyik adapter melyik lencsével párosodik jól. Csak egy kép, hogyan néz ki a Viltrox-on az Canon 50/1.4.

Canon EF 28-200/3.5-56 USM lencsém AF-je az Andoer adapterrel jól működött, a Viltrox-xal viszont nem. Nem egy csúcs lencse, de egy előadáson, szereplésen, állatkertben, elég jól használható, mert nem kell mindig obit cserélgetnem. Szóval örülök, hogy az Andoer-rel a Sony-n fogom tudni használni.

A Canon EF 50/1.4 lencsém az Andoer-rel csak MF-ben működött, de Viltrox-xal kifogástalanul működött, PDAF és CDAF állásban is.

A Canon EF 35/2 Andoer-rel csak MF-ben működött, a Viltrox-xal csak CDAF állásban működött. Érezhetően kissé lassabb, mondjuk nálam még így is gyorsabb. Segített neki, ha tágabb blendével fotóztam. Érdekes, hogy jobban sikerül neki a középpontra koncentrálni. Úgy értem, a többi lencsét meg tudta zavarni az asztalomon az összevisszaság, ezt nem, középre élesített, azután pont.

A Canon EFS 15-85/3.5-5.6 IS USM lencsém az Andoer-rel csak döcögve és IS nélkül, viszont Viltrox-xal kifogástalanul működött, PDAF és CDAF állásban is. Ez ugye APSC lencse, Canon-on nagyon szerettem, jelenleg ez a legszélessebb látószögű lencsém, ha kell majd.

A Canon EF 100/2,8 MACRO lencsém AF-je egyik adapterrel sem működött. Részben makró lencse, részben portrékhoz lehet használni. Maj d kiderül ilyenkor van-e az embernek ideje a fókuszt állítgatni.

Remélem néhány ember használni tudja majd azokat amiket itt leírtam. Szívesen próbát tennék Canon EF 24-105/4 L, Canon 24-70/2.8 L, Canon 70-200/4 L, Canon 70-200/2.8 L, vagy más Sony objektívekkel. Ha esetleg valaki tud ebben segíteni, kérem keressen meg.