Áttérés Lubuntu-ra

2015-06-30

 

Ezt az írásomat kifejezeten nem egy szeressük a Linux-ot, a Linux a legjobb cikknek szánom. Nem is Linux telepítési leírásnak. És nem is azt az 5 programot akarom ismertetni, amit a Linux-on használhatunk a WinX programokkal szemben. Ilyesmivel Dunát lehet rekeszteni a Neten. A fejemben kerengő gondolatokat szeretném valahogy leírni, és persze a fentiekre is kitérni:). Lássuk, hogyan sikerült?

 

Megszokás, tapasztalat, ismeret, tudás

Négy szó, fogalom, egyazon fogalomkör, ami manapság mehatározza az informatikát. Igen. Az egyszeri mai felhasználó számára nem a termék teljesítménye, megbízhatósága, egyéb műszaki jellemzője a meghatározó. Azt hiszem fontosabb, talán a legfontosabb, hogy tudja használni a terméket, ismerje azt. Fontos, hogy a cucc felkapott legyen, hogy a Béla is megmondta... És ez évtizedekig életben tarthat egy egész termékvonalat, mint példáúl a WinX, vagy IOS. Persze el lehet tolni a dolgot a fejlesztés megrekedésével, mint mondjuk a Nokia-nál, vagy a HTC-nél. Vagy a nagy nevű márkáknál, ha csak egy szűk felső rétegnek készítenek dolgokat. Bizony a tuti recept, a legtöbb márka előszőr kutyagumit csinál mindenkinek, csak azután alapozza meg a nevét valami kiemelkedő dologgal, vagy bevásárol valami jó nevü céget.

Visszakanyarodva az eredeti téma felé, a mai számítástechnikai termékek használata bonyolult, és a felhasználónak meg kell ismernie azok kezelését. Lehet, hogy a feladat csak egy program használata, de ehhez meg kell tanulni a WinX-et is. Vagy legyen csak egy Android teló. A felhasználónak meg kell ismernie, milyen progikat lehet rátölteni, melyikkel mit lehet kezdeni. Nem régen olvastam valamit az informatikai analfabetizmusról. Valami olyan konzekvenciára lukadtak ki, hogy Magyarországon az emberek 70% digitális analfabéta. Szerintem nincs igazuk. Például egy gépkocsi használatához/üzemeltetéséhez nyilván szükség van alapismertekre, de mégsem kell gépkocsi szerelőnek lennünk. Különösen, ha az jut az eszembe, hogy a legtöbb szaki ott dobja el a villáskulcsot, ha egy olyan kis fekete dobozhoz ér, amiből 10-nél több vezeték lóg ki (elnézést a kivételtől, és nem is akartam senkit bántani, nekik sem kell mikrovezérlő hibakereséshez/fejlesztéshez érteniük). Ismerősöket, kollégákat meg szoktam nyugtatni, ha valamilyen számítstechnikai problémával megkeresnek és mentegetőznek, ha mindenki rendszergazda lennem akkor miből élnék én? :) Szóval érdekes kérdés ez, hol kell, vagy lehet-e határt húzni? Előfordult, hogy estiseknek tanítottam számítástechnikát. Meséltek, hogy a gyerek, na az keni vágja a játékokat, úgy kattingat, hogy csak. Próbáltam elmagyarázni, hogy az is egy fajta ismeret, lehet, hogy nem lesz belőle olyan vérprofi játékos mint a gyerek, de azért nem lehetetlen a számítógép kezelését elsajátítani. A gyerekeknek is tanulnia kell ezeket a dolgokat, persze, hogy fiataloknak könnyebben megy. Akkoriban az volt a véleményem, hogy a hozzáértést nem is biztos, hogy szakirányú végzettség határoza meg, hanem az, hogy ki érdeklődik a téma iránt. És ez így van a mai napig. Letagadhatatlan, hogy számítógép műszerészként kezdtem, de az akkori tudásom nem-igen lenne manapság elegendő. Valójában a mai tudásom java részét autódidakta módon szereztem meg. Az Internetben az a legjobb, á... ne túlozzunk, nagyon jó, hogy mindeféle ismerethez/tudáshoz hozzáférhet az ember. Csak az ember affinitása, az nagyon fontos!

Lassan közeledek a téma felé. Néha nagyon múzeálisnak érzem magam. Olyan dolgok élőek még bennem, amire ma azt mondják retro. Őrizgetem még a Chip magazin első CD mellékletét, ami egy Slackware Linux volt. Emlékszem az OS/2-re, a Lotus-123-ra, a Novell-re. Azt hiszem az MS a nyelvi honosítással nyerte meg a csatát, és maradt a Windows95-NT-2K-Xp..., Word, Excel... Az embereknek tetszett, hogy eligazodnak a programok magyar nyelvű menüjében, és rendelkezésre áll az anyanyelvén helyesírás ellenőrzés. Az MS nyert. Ma az átlagfelhasználó ha dokumentumról beszél, általában Word file-t ért alatta, tábázat helyett Excel-t mond. Persze az MS nem jótékonysági intézmény. Ha nem lopjuk az MS WinX-t, és az MS Office-t, és nem a lebutított otthoni verzióra van szükségünk, számítógépenként olyan 120-150 kHUF-val kell számolnunk a gép árán felül. Az MS jelentős kedvezményt ad a nagy felhasználóknak. Sokat tesz, hogy termékei szinte ingyen eljussanak az iskolákba. Én magam felháborítónak tartom, hogy iskolai informatikai feladatok fizetős temékekhez kötődjenek. Ez üzlet. A gyerek a MS termékeit ismeri meg, ezt fogja majd keresni a munkája során is. A hivatalokban, partnerektől MS termékekkel készült anyagokat kapunk, amikhez kénytelenek leszünk MS termékeket használni, mert arra az MS mindig ügyel, hogy semmi se lehessen velük kifogástalanul kompatibilis. De miért problémázok ezen, ez az MS jól felfogott érdeke. A kormányunk évente megköt az MS-sel egy néhány MHUF (milliárd) szerződést, hogy a tanulók ingyen/kedvezményesen használhassák a termékeiket. Egy másikat, hogy a közférában százezer-szám használhassák. Általában az emberek otthon is ingyen használják az MS termékeket, és remegve várják, mikor jön már ki az új verzió tört változata. MS ország. Mondom, az ásatag gondolkodásommal van a baj.

Különben sincs alapom kis MS Hazámat, MS Európámat szapulni, mikor én is MS termékeket használok, sőt tulajdonképpen nekik köszönhettem a munkámat. Igen. Az MS úgy készíti el a termékeit, hogy azokat a számítógépre feltelepítve a felhasználó azonnal csodálkozhasson, minden azonnal működjön. Tudjátok: Felhasználói Élmény. Na most ez azért szerencsére nincs így, kell még hozzá egy rendszeradminisztátor is. Otthon egy WinXP-7-8-10 Internet Explorer kombót víruskereső és tűzfal nélkül kiengedni az Internetre... a "Vigyázat vadnyugatban" van arról szó, hogy a temető tele van azokkal az emberekkel, akik bíztak. Egy nagy céges hálózatban több órát kell vacakolni gépenként, mire az ember a policy szerint telepíti az oprendszert, a felhasználói programokat, és amíg mondjuk Afrikában a széles sávon lejönnek a szüksées driver-ek és update-ek.

Évek óta készülődtem a nagy ugrásra, hogy egyszer majd Linux-ot telepítek a gépemre. Többször telepítettem Linux-ot virtuális gépre, meg itthon elfekvő HDD-re is. Azt hiszem az volt a probléma, hogy a dolgaimat nem tudtam úgy kezelni Linux alatt mint WinX alatt, az extra harware-imnek nem volt driver-e, mindig visszakanyarodtam WinX-hez. Windows Vistánál nagy volt a kísértés, de azután jött a Win7-t. A Win7-et sem lehet tűzfal és víruskereső nélkül használni. Azt is utálom benne, hogy bekapcsolás után csak szötymörög legalább 5 percig, amig szétnéz update-ek után a Neten, meg csak az MS tudja milyen infókat nyom ki? Utálom a \Windows\WinSXS mappát is. Ha kell, ha nem, 10GB méretű kupacot gyűjt össze mindenféle szutyok DLL-ekből. Egy 120GB-s SDD-n kifejezetten súlyos. Szóval most elhatároztam. Megtettem. Nincs WinX, csak Linux. Állítólag a cigarettáról sem lehet apránként leszokni, egyszer el kell dobni és kész. Valahogy így. Azután az ember vakarózik, mire kibogarássza, mi, hogyan müxik Linux alatt.

Míg a desktop gépekre a Linux nehezen tud utat találni, addig mára minden másban Linux-ok vesznek körül bennünket, a NAS-okban, a Router-ekben, a telefonokban, meg még ki tudja miben. Mielőtt mesélnék a platform váltásról, szeretném leszögezni, hogy a személyes véleményemet, élményeimet fogom leírni, 1 hónapos Linux használattal a hátam mögött. Szóval nem biztos, hogy minden így van, és lehet, hogy 1 év múlva egy csmó dolgot le fogok tagadni. :)

Több Linux disztribúciót kipróbáltam, vagyis telepítettem. Maga a Linux, tulajdonképpen mindegyikben ugyanaz. A disztribúciók a Linux esetében azt jelentik, hogy vannak csapatok, akik a saját tapasztalataik alapján kiegészítik a Linux-ot felhasználói programokkal, csomag készletekkel, előkonfigurálják, karbatartják ezeket, és támogatást nyújtanak. Szóval köszönet a munkájukért. Általában lehet tőlük venni hivatalos, profi támogatást is.

Nézzetek szét a DistroWatch.com-on!

Ma talán a legnépszerűbb az Ubuntu, persze nem a régi Linux motorosok között. Írták, hogy a Debian, az igen, hiszen az Ubuntu is sok tekintetben azon alapszik. Egy jó internetes kapcsolattal, torrenten keresztül gyorsan le lehet tölteni az install DVD ISO file-t. Igen, a torrent-et eredetileg nem a videók terjesztésére találták ki, bár arra is jó... Az ISO file-t vagy kiírjuk CD/DVD lemezre, de manapság inkább egy USB pendrivra telepítjük, majd a gépet arról indítva (boot-olva) telepíthetjük a gépünkre.

Ez az oldal/program segít Linux telepítő USB pendrive elkészítésében.

A legtöbb disztribúció lehetőséget ad az úgynevezett live módra, vagyis telepítés nélkül, az pendriv-ról futtava is kipróbálhatjuk. Virtuális gépnél meg még egyszerűbb a dolgunk, elég az ISO file-t beállítanunk boot eszköznek, és már indulhat is a telepítés. Telepítésről még annyit, hogy talán a legelvarázsoltabb disztróktól eltekintve, rögtön grafikus felület ugrik fel, max 1-2 kattintás után a rendszer tudomásul veszi, hogy magyarok vagyunk, és attól kezdve magyarul vezet végig a telepítésen. Lehet szakértő módot is választani, de alapból nem fog sokat kérdezni a telepítő. Linux alatt kell egy rendszeradminisztrátor (root) név/jelszó. Ezt írjuk fel, mert az első napokban a legvalószínűbb, hogy rögtön el is felejtjük, és többé nem fogunk a rendszerünkhöz hozzáférni!

Konkrétan a Debiannal én kínlódtam. Amikor nézegetem, a web-es alkalmazás boltját, nem sok minden volt benne. Valószinűleg egy terminál ablakba begépelt "sudo apt-get" parancssorral jobban boldogultam volna, ha tudtam volna, hogy mit kell még utána írni. Tehát megnéztem az Ubuntu-t. Na, az Ubuntu-t szerintem a támogatottsága, és a programellátottsága miatt szeretik az emberek. Én a felülete miatt nem tudtam vele megbarátkozni. A másik problémám az volt, hogy lassabb volt mint a WinX. Az összes kipróbált disztróra nem emlékszem, de a Lubuntu-nál kötöttem ki. Mint a neve is mutatja, az Ubuntuból származik, vagyis sok jó tulajdonságát megörökölte. Az L betü arra utal, hogy az Ubuntu-val ellentétben LXDE ablakkezelőt használ, amiért én úgy érzem gyorsabb. Maga a felülete is úgy van hangolva, hogy erősen emlékeztet a WinX-re.

Régebben hiába volt extra hang vagy videó kártya a gépemben, a Linux legfeljebb csak alap módban tudta kezelni őket. Ez mára jelentősen javult, sőt talán meg is fordult a helyzet. A Win7/64bit verziótól kezdve az MS nem támogatja a 10 éves M-Audio Revolution hang kártyámat. Kénytelen voltam a 32 bit-es verziót használni, az meg ugye a 4 GB RAM-ot nem tudja kihasználni. A Linux-nak nincs ilyen gondja, felismeri, hogy Envy24 chip van benne és kezeli.

Eddig, nem meséltem az alkalmazások oldalán tett előkészületeimről. Az egyes feladatokra igyekeztem olyan GNU programokat használni, amelyek mindkét rendszeren futottak. Talán a legismertebb, és talán a legnagyobb az OpenOffice, vagy újabban a LibreOffice. Az itthoni gépeinkről már évek óta száműztem az MS Office-t, a családom meg kénytelen volt beletörődni a rettenetes önkényébe. Különben nem volt olyan nagy erőszak, magyarul beszél, ellenőrzi helyesírást... Én a Draw, vagyis rajzolás részét különösen szeretem, mert méretpontos a nyomtatása. Az OpenOffice-szal már több kollégámat is kihúztam a csávából, amikor az MS Office-ban írt szakdolgozatuk nem sokkal a befejezés előtt összeomlott. Az MS Office-ban az OpenOffice-hoz képest évekkel később jelentek meg olyan funkciók, mint tömörített XML-be mentés, exportálás PDF-be. Azután szeretem az Audacity-t is, ez egy hangfelvevő és szerkesztő program. Sok magnó kazettám és hanglemezem bedigitalizálásához használtam. Ismertem a GIMP fotószerkesztő programot és az Inkscape vektorgrafikus rajzoló programot, bár nem tudtam velük megbarátkozni. Linux alatt telepíhető a Wine névre keresztelt WinX emulátor. Ez folyamatosan bent csücsül a memóriában, és lehetővé teszi, hogy a megszokott WinX programjaink többségét simán telepítsük Linux alá. Például semmi akadálya, hogy feltegyünk egy TotalCommandert. Nem minden rendszer irányú funkciója működik, de amíg nem ismerek meg egy mefelelő natív Linux-os FTP kliens progit, addig a TC-t használom. WinX alatt VirtualBox-ot használtam virtuális gépekhez. Szintén létezik Linux alá is, meglévő virtuális gépeinket akár át is mozgathatjuk alá. Ha egy WinX programot máshogy nem tudunk működésre bírni, jól jöhet egy virtuális WinXP.

Állítólag már több mint 20.000 progiról lehet tudni, hogyan fut Wine alattt.

Mivel Linux ismerteim hiányosak, meglepődtem, hogy számomra a legfontosabb program a web böngésző. Kollégáimtól tudom az aranyigazságot, hogy olvasott embernek nincs párja! Én utóbbi időben a Maxhton-t használtam. Érdekessége, szinkronizálni tudta több gép között a könyvjelzőket. Futott WinX, Linux, Android alatt, de utóbbiak fejlesztése jelentősen le volt maradva. Körülnéztem, azután áttértem FireFox-ra. A könyvjelzőimet sikerült HTML-be kiexportálnom/beimportánom. Ma már a FireFox is elég jól le tudja a dolgokat tölteni, tudja szinkronizálni több gép között a könyvjelzőimet, együtt fut a WinX és a Linux verzió. Mobilról nem nagyon böngészek.

Csak tanács, hogy Linux telepítés közben például érdemes a nyomtatót bekapcsolni. Utóbb sikerült felinstallálnom, de talán egy kisit macerásabb mint WinX alatt. És/vagy nem értek hozzá. A hangkártyámat sem sikerült első lépésben a Linux-nak megemésztenie. Emlékeztem régről, hogy valamilyen ALSA valamivel vacakoltam, a Lubuntu szoftware központból sikerült letöltenem egy alsamixer nevü csomagot, amitől minden a helyére került.

Így kezdődött. Az alapértelmezett alkalmazások egy részét lecseréltem, de már nem vagyok benne biztos mi volt az alap. Az a benyomásom alakult ki a natív Linux programokról, mintha néhány éves lemaradásban lennének a WinX társaikhoz képest. De nem minőségben, vagy funkcionalitásban, hanem kezelésben. És/vagy nem értek hozzá. Nem mindent funkció úgy van megoldva mint WinX-ben, van, hogy az egész megoldás más logikát követ. Azután apróságok hiányozna a programokból, amik meggyorsítják a munkát. Példáúl itt van ez a Krusader nevű két ablakos file kezelő, ami egész jól használható TotalCommander helyett. Egy kicsit már sikerült kezesebbé tennem. F7 itt is új mappát készít, de TC-nél rögtön feldobja azt a nevet, amin a kurzor áll (jól jön, ha több hasonló nevü mappázt akarunk csinálni), itt meg csak üres mezőt kapunk. 5-6 ével ezelőtt a TC sem tudta ezt. Sok olyan írás van, milyen WinX alatti program mivel váltható ki. Ezek majdnem olyan nagy sületlenségek, mint nem is tudom mi. Sok program olyan primitív, mint amilyenek az Android Playstore-ban hemzsegnek. Talán újságírók írják ezeket a cikkeket, azután, hogy mi, mennyire használható, az nem érdekes, én írtam minden funkcióhoz három dolgot, feladat kipipálva. De lehet, hogy megint velem van a baj. Korábban is képes voltam elvacakolni akár egy hónapot is programok összevetésével. Hát most Linux alatt újra nekikezdhetek. Bár írtam, hogy talán itt kevesebb a program.

Nézzük azt a kevés eredmémyt, amire ennyi idő alatt jutottam. Néhány dolgot már az eddigiekben leírtam. Zene hallgatáshoz az alapból telepített Audacius eddig megfelelt. Találtam internetes rádiók vételéhez egy RadioTray nevü progit, de majd valami mást kell keresni, mert elég bug-os, többször elszállt és ilyenkor ki kell lőni. Videók lejátszására eddig a VLC találtam a leghasználhatóbbnak. Ez ismert ugye WinX alatt is. Előnye, hogy nem kell az audió és videó formátumokhoz külön kodeck-keket telepíteni, mert benne vannak. Én irodai csomagnak feltettem a LibreOffice-t. Sok programozói szövegszerkesztő, meg IDE elérhető, de én nagyon összeszoktam a PSPad-dal, szerencsére Wine alatt kifástalanúl működik. Fotózással kapcsolatban WinX alatt a FastStone képnéző/szerkesztőhöz, valamint a PhotoBrush-hoz voltam hozzánőve. Jelentem a PhotoBrush kifogástalanúl működik Wine alatt. A FastStone viszont érzékeny veszteséget jelent. A képeket még megmutatja, de a kiegészítő funkciók általában a program kifagyásához vezetnek. Viszont sok vacak progi között találtam egy gyöngyszemet, gThumb névre hallgat. Egészen jól közelíti a FastStone funkcionalitását. Lassabb, körülményesebb, de lehet vele dolgozni. Megismertem a DarkTable nevü progit, ami erősen hasonlít az Adobe LightRoom nevü fotó raw buggyantójához, és tényleg elég jónak tűnik. Azután van még a kisebb tudású, de szintén használható UFRaw. Ikscape-t már említettem, igyekszem majd hozzászokni. A GIMP is hasonló kategória, de ott már kicsit előrébb járok, megtanultam vele egy képből meghatározott méretarányú darabot kivágni, átméretezni, majd árnyékot tenni rá. PhotoBrush-ban persze ez jóval egyszerűbb. Használtam már a SimpleScan programot is, úgy emlékszem ez is alapból benne volt a Lubuntu-ban. A MyPaint-tal még ismerkedek, használható bitmap rajzoló programnak tűnik. Szintén az alapban benne volt a Transmission torren kliens, ami nem annyira informatív mint egy uTorrent, de kifogástalanúl működik. Itt ugye nincs START gombunk de bal alsó sarokban a Lubuntu emblémára kattintva a felugró menüből kiemelném a Rendszereszközöket. Az LXTerminalt elindítva adhatjuk ki parancsainkat, miegymás. A Frissítéskezelő lehalássza a renszerhez és a programjainkhoz a frissítéseket. A Lubuntu szoftverközpont számos program forrása. Ha valamire nincs szükségünk, azt is ennek sagítségével távolíthatjuk el. Előfordul, hogy valamit nem találunk meg itt, mint példáúl én a Canon multifunkciós gépem driver-ét, ilyenkor jön jól "sudo apt-get" parancs, meg az utánaolvasás. Szokni kell. Lassacskán természetesebbé válik a Linux alatti munka...